68.rész - "Adj neki időt"

Sziasztok! 

Sajnáljuk a késést, de itt az új rész! Reméljük tetszeni fog.

Köszönjük a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölel Titeket

Evelyne és Amelia!

Melissa

  Még csak időm sem volt felfogni, hogy miket vágnak egymás fejéhez. Egyre csak inkább mondták és mondták, mintha mi ott sem lettünk volna, de szinte biztos vagyok benne, hogy elfeledkeztek rólunk. Megértem, amiért Harry kiakadt, hiszen én sem értem néha miért tesz dolgokat Norah, de azért ez kicsit túlzás volt, amiket mondtak egymásnak. Norah legjobb taktikája mindig a támadás volt és ezt most is megtette. Sosem akartam volna egy szakításnak a szemtanúja lenni, de úgy látszik már megtörtént. Lehet, hogy Harryt mindenki nőcsábásznak írja le és az is meglehet, hogy igaz, de látom rajta, hogy tényleg törődik vele, hogy tényleg fontos számára, de most elveszíti, ha nem fog próbálkozni. Tudom, hogy nem gondolta komolyan szavait, hiszen csak azért mondta mert dühös volt, ellenben Norahval, akinek láttam az arcán, hogy mindent komolyan is gondolt azokból, amiket mondott. Viszont ez a 'kis' veszekedés bennem is kétségeket keltett. Nem lehet megszeretni valakit ilyen rövid idő alatt, ebben igaza van vagyis... már én magam sem tudom mit gondoljak. Vajon Louis azért mondta ki nekem, mert ragaszkodik ahhoz, hogy szeressem? Basszus, ez most nagyon nem kellett volna nekem. Kicsit kezdtem másképpen látni a dolgokat, de most ismét úgy látom, mint pár órával ezelőtt, zavarosoknak.

  Norah távozása után csend uralkodik a szobán, csak Harry lélegzetvételei hallatszódnak. Ideges, a helyében én is az lennék, hiszen én sem örülnék, ha ilyen dolgokat vágnának a fejemhez, de egy részben viszont ő kezdte a vitát és Norah csak folytatta. Már fogalmam sincs, hogy kinek kéne a pártjára állnom. Őszintén egyiknek nem akarok. 

  - Mi a franc van veled ember? - sóhajt fel Ed. - Ugye tudod, hogy mi történt az előbb?

  - Mi van velem? - csattan fel. - Velem? Ő feltételez olyat rólam, amit meg sem tettem! Nem az ágyamba akartam csalni, hanem a francba is beleszerettem! Hogy gondolhatja azt, amiket mondott?

  - Harry térj már észhez! - emeli feljebb a hangját Ed. - Elment! Ha nem jöttél volna rá éppen szakított veled és te hagytad, pedig szereted. Komolyan ilyen hülye vagy?

  - Ne bassz fel te is Ed! - mordul rá. - Tudom mi történt és semmit sem bánok abból, amit mondtam. Azt nem mondom, hogy nem fog hiányozni, de amióta megismertem és beleszeretettem az életem kész hullámvasút. Egyszer lent vagyok egyszer fent és ez neki köszönhető, mivel folyamatosan elmenekül, ha valami van. Mel, miért tudja tartani magát? - fordul felém. - Te nem akarsz menekülni, biztos vagyok benne, hogy mindent elkövetnél, hogy elhúzz, de nem teszed. Lehet, hogy nem vagy erős és vannak hibáid, ahogy minden egyes embernek ezen a rohadt földön, de nem fogod magad és sétálsz ki a bőröndöddel, mert szerinted ez a legjobb megoldás.

  - Én máshogy gondolkodom, inkább magamba fordulok, de Norah más. Ő, hát őt még sosem láttam ilyennek - szólalok meg. - Kiborult és azzal, amiket most neki mondtál azt hiszi, hogy neki van igaza...

  - Melnek igaza van Harry, ezt jól elbasztad. Innen nehéz lesz bármit is helyrehozni...

  - Honnan veszed, hogy szeretnék bármit is helyrehozni? - túr a hajába idegesen.

  - Mert szereted a francba is! Most dühös vagy és nem látsz tisztán, de mikor holnap felébredsz és rájössz, hogy miket mondtál és elvesztetted hidd el nekem, hogy fájni fog nem is kicsit, bár ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy megérdemled, nem fogom hagyni, hogy tönkremenjen két barátom kapcsolata, mert ennyire sületlenek, de erre csak holnap térünk rá. Üdv itt Ed, ismét lehetsz a megmentő! - morogja halkan.

  - Lehet, hogy igazad van, sőt biztos, de ebben a percben egyetlen szavam sem bánom - jelenti ki, mire Ed csak felmordul. - De most azt hiszem én veszek egy zuhanyt és lefekszem, elegem volt a mai napból, de kurvára!

  - Mikor lenyugodtál és átgondoltál pár dolgot keress meg! - sóhajt fel Ed. - Jó éjt!

  - Nincs minden veszve - teszem hozzá csendesen. - Ismerem és tudom, hogy nincs. 

  Csendben lépünk ki a szobából, majd sóhajtunk fel mindketten. Ebben a pillanatban tisztán látom, hogy Ed nem erre számított, amikor meglátogatott minket. De hát ki várta, hogy ez lesz belőle? Én magam sem voltam benne biztos, hogy nekik problémáik lesznek. Mindig úgy éreztem, hogy nekik sokkal könnyebb, mint nekem, bár ebben a pillanatban szerintem döntetlen a helyzet. Ők szétmentek, nekem pedig újból kétségem akadt. Sok igazság volt a mondandójukban, de akkor miért érem azt, hogy megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy újból el kéne őt engednem? Igaz képes lennék rá, de nem akarom, hogy ez legyen. Sosem akartam őt elengedni. Nehezen hoztam meg a döntést, hogy adok neki még egy esélyt, de ha most kiszállok akkor lehet örökre megbánnom. Viszont azt hiszem az eredeti tervnél maradok, mert az tűnik helyesnek, még akkor is, ha tudom, hogy végül én is és ő is sérültek leszünk.
  - Könyörgöm mond, hogy veletek minden rendben? - szólal meg kis idő után Ed.
  - Rendben nincs, de próbálkozunk és bízunk benne, hogy minden rendben lesz, idővel... - motyogom.
  - Akkor jó, mert elég nekem egy kapcsolatot helyretenni, nem kell még egy bónusz feladat is - nyög fel. - Annyira nem értem őket. Szeretik egymást, tisztán látom rajtuk, de akkor miért bántják folyamatosan a másikat? Ez annyira hülyeség. Elhiszem, hogy félnek attól, amit éreznek, de a bántás nem megoldás a francba is. Sosem lesz az.
  - Én ezt tudom, Ed - állok meg az ajtó előtt. - Ők is tudják, csak nem veszik észre, hogy mennyit ártanak maguknak, vagyis én ezt gondolom.
  - Lehet, hogy igazad van, de én most megyek, mert már úgy érzem, hamarosan felrobbanok, ha nem szellőztetem ki a fejem. Holnap találkozunk - erőltet magára egy halvány mosolyt, amit én is viszonzok.

***

  Amint az este visszamentem a szobába kicsit másképpen viselkedtem, ami természetesen feltűnt Louisnak, de nem mondott, csak sóhajtva fogadta a hangulatingadozásom. Próbáltam nem mutatni, hogy ismét meginogtam, de nehezebb volt, mint gondoltam. Amikor mindketten lefeküdtünk, nem gondolkodtam azon, hogy jó ötlet-e, amit teszek vagy sem. A karjaiba vetettem magam, majd őt ölelve merültem álomba. 

  - Kész vagy? - kukkant be a fürdőbe. - A többiek már lent vannak és ránk várnak, meg Norahra - teszi hozzá.

  - Kész - pillantok rá. - Szerinted velünk fog enni? - teszem fel neki a kérdést, amire én már sejtem a választ, csak az ő véleménye is érdekel. 

  - A tegnap történtek után nem lepődnék meg, ha nem jönne oda - mondja halkan - de majd meglátjuk, hogy mi lesz. 

  - Igen meglátjuk, de most menjünk - lépek ki mellette, majd a telefonom a kezembe véve indulok az ajtó felé.

  Csendben haladunk az étkező irányába, majd lépünk be. Egyből megpillantjuk a társaságot, ahol Ed is ott van, amin nem igazán lepődöm meg. A tekintetemmel egyből Harryt keresem és szomorúan veszem tudomásul, hogy olyan mint, aki semmit sem aludt volna. Már szinte biztos vagyok, hogy ott tart, hogy mindent sajnál, amit mond és ezért emészti magát. Biztos vagyok benne, hogy szeretné helyrehozni a dolgokat, de ez nem lesz olyan könnyű, ebből már nem húzza ki magát egyszerűen, mivel Norah-t nagyon megbántotta, még ha nem is mutatta annyira. 

  - Reggelt - veti le magát Louis egy üres helyre, majd engem is maga mellé húz. Pontosan szembe ülök az üres tekintetük fiúval, akinek a látványától szeretnék odamenni hozzá és azt mondani, hogy nincs minden veszve, de tudom, hogy úgysem hinné el.

  Beszélgetni kezdenek, de én nem csatlakozom hozzájuk, ahogy Harry sem. Valamit tennem kéne, hiszen ma este koncertjük lesz és ott így nem léphet fel. Mindenki látni fogja, hogy nem önmaga és abból semmi sem sülhet el jól. 

  Harry a tekintetét mögém az ajtó irányába emeli, mire dühös csillogás veszi át uralmát az üres tekintet fölött. Izmai teljesen megfeszülnek, mintha bármelyik pillanatba képes lenne felállni, majd fogni magát és behúzni valakinek. 

  - Hát ennyire nincs köztük semmi - morogja, továbbra sem elszakítva magát a látványtól. Kicsit feszülten pillantok hátra a vállam fölött, mire egyből meglátom Noraht és Ryant. Mi a fenét csinál? Megértem, hogy ki akarja kapcsolni magát, de pontosan tudja, hogy nem jó ötlet vele idejönni, még akkor sem, ha nincs semmi sem közöttük. 

  - Téged szeret fogd már fel! - mordul fel Ed, Harryre pillantva.

  - Érdekes módon, mégsem itt ül velünk - vágja rá, le sem véve róluk a szemét. 

  - Adj neki egy kis időt, tegnap nem igazán volt önmaga - szólal meg Liam is.

  - Te magad mondtad, hogy egy kis idő múlva megoldódnak a gondok - szólal meg Louis is. - Lehet, hogy nem teljesen, de néz ránk, végre képesek vagyunk normálisan viselkedni és talán újra együtt is lehetünk - pillant rám, mire Harry engem kezd tanulmányozni.

  - Nekem nem ez jön le, amikor Melre nézek - néz a szemembe. - A tegnapi után nem is csodálkoznék, ha ismét kétsége támadna.

  - Fejezd be Harry! - förmed rá Ed, majd hevesen magyarázni kezd valamit, amire én már képtelen vagyok figyelni, mert magamon érzem Louis kíváncsi tekintetét. Tudom, hogy Harry nem akar nekünk rosszat, csak most dühös és akarata ellenére is ezt teszi. 

  - Miről beszél? - hajol közelebb hozzám Louis. - Mel, ugye nem titkolsz előlem semmit - szomorú a hangja, mintha csalódást okoznék neki.

  - Semmiről - pillantok rá. - Lehet, hogy a tegnapi nem tett nekem jót, de nem változtatom meg a véleményem és esélyt adok, mert így érzem jónak... a mai randi pedig áll a koncert után, ha még szeretnéd - nézek a szemeibe, mire mosoly terül szét az ajkán.

  - Persze, hogy áll - nyom egy puszit a homlokomra, mire én megkönnyebbülten sóhajtok fel. 

***

  A próbára érve egyből észreveszem, hogy ki nincs itt, amin nem is igazán lepődöm meg, hiszen sejtettem, hogy nem fog eljönni. Látom, hogy a fiúk is észrevették és aggódó pillantásokat lövellnek Harryre, aki próbál úgy tenni, mintha semmi baja sem lenne, de látszik rajta, hogy mennyire feszült. A pihenő alatt, megkeresem és elé sétálok.

  - Ugye nem fog eljönni? - kérdi halkan, megtörten. - Persze, hogy nem, miért is tenné...

  - Lehet, hogy most nem lesz itt - kezdek neki - de ez nem azt jelenti, hogy többet nem jön el sehová sem, csak adj neki egy kis időt. Még fel sem fogta, hogy mi történt és ő ilyenkor úgy próbálja elterelni a figyelmét, hogy fájdalmat okoz a többieknek, még ha nem is szeretné azt tenni. 

  - Nem kellett volna azokat mondanom neki - sóhajt fel. - Akkor komolyan gondoltam és még most is azt érzem, de túl kemény voltam, nem érdemelte meg.

  - Szedd össze magad - érintem meg a karját. - Ezzel csak magadnak ártasz, ő is pontosan tudja, hogy a düh beszélt belőled és szerintem belőle is - hazudom, de szerencsére ő nem ismer annyira, hogy tudja, mikor teszem ezt. - A fiúknak szükségük van rád, te pedig imádod ezt csinálni, szóval élvezd, az emésztés várhat a koncert utánig.

  Szerencsére sikerült rávennem, hogy kicsit tegye félre a koncertig a gondokat és csak arra koncentráljon, hogy minden jól sikerüljön. Nem mondom, hogy ez volt a legjobb koncertjük, mert néha észre lehetett venni, hogy mindenki feszült, de a végére mindent beleadtak és jól érezték magukat vagyis nekem ez jött le, abból, ahogy viselkedtek. 

  - Szükségem van egy cigire - nyög fel Zayn, amint lejöttek a színpadról. - Nyugi Mel, már dolgozok rajta - nyugtat meg, amint észreveszi a tekintetem. - De neked is dolgoznod kell rajta - suttogja a fülembe, majd tovább megy, mintha mi sem történt volna.

  - Szia - jelenik meg előttem Louis mosolyogva, mire én is visszamosolygok rá. - Adj fél órát és mehetünk, ha még szeretnéd - pillant a szemeimbe.

  - Szeretném - suttogom majd kicsit feljebb emelkedem és egy puszit nyomok az arcára, mire ő magához ölel, majd elenged és a többiek után indul, hogy készülhessen.