2015. május 28., csütörtök

60.rész - "Elvesztettem"

Sziasztok! 
Egy napos késéssel, de megérkezik a következő rész, ami reméljük tetszeni fog. 
Köszönjük a biztató szavakat, a feliratkozókat! 
Jó Olvasást! 

Ölelünk Titeket, 
Evelyne & Amelia 



Melissa



  Azt hittem nem fájhat jobban, hogy el kellett mondjuk a múltunkat semmi, de úgy látszik nagyon tévedtem. Az, ahhoz képest, amit most érzek semmi volt. Amint megszólalt már tudtam, hogy elvesztettem őt. Amint kisétált azon az ajtón, tisztában voltam vele, hogy akkor tartott utoljára a karjaiba és én nem használtam ki a helyzetet. De mit is vártam, hogy majd velem marad, hogy azt mondja semmi baj és minden rendben lesz, álmomban esetleg, de nem a valóságban. Ki lenne egy olyan múlttal rendelkező lányt szeretni, mint én. Minden pasi és szülő legrosszabb rémálma voltam. Ha a szüleim éltek volna, abban az időben biztos vagyok benne, hogy azt kívánták volna, hogy ne legyek a gyerekük és meg is érdemeltem volna. Szégyent hoztam a nevükre, ahogy most is. Hogy miért? Egyszerű, mert tudom, hogy ezek után semmi sem lesz jó, én pedig visszaesek. Képtelen leszek józanon gondolkodni és ezt Norah is tudja. Semmi sem fog számítani csak, hogy elfojtsam a fájdalmam, nem érdekel hogy és mibe, csak ne érezzem. Nem érdemlem meg a szeretetét így nem is várhatom el tőle, hogy szeressen, hiszen nem lehet szeretni... Ő is elhagyott, ahogy mindenki más és ez így van rendjén, csak nekem is el kéne ezt fogadni. Hogy nincs biztos pont az életben, bármennyire is szeretnénk, hogy legyen nem létezik, Sosem volt és sosem lesz, de miért nem vagyok képes elfogadni? Miért esek mindig vissza a saját csapdámba? Lehet a többiek azt mondták, hogy semmi sem változik majd, de mind tudjuk, hogy ez nem így lesz. Semmi sem lesz ugyanolyan. Nem tudom elképzelni, hogy mi zajlódhat le annak a fiúnak a fejébe, akibe azt hiszem beleszerettem, de jobb ha nem is tudom, mert valószínűleg csak nagyobb fájdalmat okozna. Norah és Harry kapcsolata kicsit más. Igaz ő is sok rosszba keveredett miattam, de nem csinált annyi szörnyűséget, mint én. Sosem ment volna bele egyéjszakás kalandokba egymás után, sosem nyitott volna olyan számot, amit én. Sosem követett el volna annyi vétket, mint én. Tudom, hogy ő nem tartja megoldásnak a menekvést, de számomra az a tökéletes terv. Ha baj van semmit sem kell tenni, csak beülni egy kocsi, repülőbe és elhúzni onnan egy új helyre, majd a dolgok újra elfajulnak, megismételni. Én így dolgozom fel a történteket, ő pedig próbál erős lenni, de nekem nem megy. Hány személyt kell még elveszítenem, míg rájövök, hogy nem szabad közel engednem senkit sem magamhoz? Hülye vagyok és ezen sosem fogok tudni változtatni, mintha az én életemnek a sorsa a szenvedés lenne. Ez fog a sírba vinni egy szép nap, ebben is biztos vagyok. Egyedül fogok élni, hogy senki se tudjon megbántani és roncs leszek, de tudom, hogy ezt nem fogja megengedni. Ha kell a Marsra is képes lenne utánam jönni és bíztatni, hogy minden rendben lesz. Mindennek az ellenére, amin az elmúlt hetekben átmentünk még mindig igaz barátom. Nem számít mi történik ő ott lesz nekem és megpróbál segíteni még akkor is, ha nem lesz egyszerű és neki is fájdalmas lesz.
  - Mire gondolsz most? - szólal meg csendesen Zayn mellőlem.
  - Jobb ha nem tudod... - motyogom. - Nem akarlak megijeszteni velük. Csak egy dolgot szeretnék, a Világ másik felén lenni tőle, tőletek, akik megtudták, hogy ki is vagyok valójában.
  - Vissza fog jönni - érinti meg kezem, de én elrántom azt. - Fel kell dolgozni, amit hallott, de visszajön... bízz bennem - sóhajt fel.
  - Nem Zayn - rázom meg a fejem - mindketten tudjuk, hogy nem jön vissza vagyis nem hozzám. Neki normális barátnő, nem pedig egy kurva.
  - Ezt meg ne halljam még egyszer! - mordul rám. - Ne nevezd magad annak, mert nem vagy az. Nem számít, hogy mit tettél, sosem voltál és nem is leszel az.
  - Hát persze, hiszen nem fogadtam el érte pénzt - túrok a hajamba, majd kapom rá tekintetem. Fájdalmasan néz rám, de nem tudok megállni és megkérdem. - De ha nem az vagyok, akkor mond meg nekem, hogy mi? Két kezemen nem tudom megszámolni hány pasival feküdtem le egy hét alatt.. egy hét alatt.
  - Egy megbántott lány voltál, aki letért a jó útról, de sosem voltál olyan lány. Bármit tettél nem vagy az, ezt tudnod kell. Mi szeretünk, mindennek ellenére is titeket, mindannyiunk, Louis is.
  - Fejezd be - telik meg könnyekkel a szemem. - ... nem szerethet, ahogy ti sem. Nem érdemlem meg és ne is próbáld velem elhitetni, mert nem fog menni és segíteni sem...
  - Buta vagy, hogy erről meg kell téged győznünk, hiszen... - mikor látja a szemembe a fájdalmat, akkor megáll és felsóhajt. - Jó nem mondok semmit, de pihenned kéne, ahogy nekem is, de nem akarom, hogy reggelre eltűnj. Bízhatok benne, hogyha elalszok, te reggel is itt leszel mellettem?
  - Nem ígérhetem meg, de nem lennék képes még elmenni, előbb erőt kéne vennem magamon és az még nincs meg. Ha nem leszek itt, akkor a környéken vagyok nem kell aggódnod - motyogom.
  - Jól leszel? - kérdi aggódóan, mire megvonom a vállam. - Ha szükséged van rám kérlek ébressz fel.
  - Köszi Zayn... - suttogom. Még egyszer rám mosolyog majd oldalára fordul és lekapcsolja a lámpát.
  Sötét van. Csend, így újra gondolataimba merülök. Vajon mi zajlik a közeli szobában? Harry és Norah megbeszélték a dolgokat? Abból ítélve, hogy Harry nem viharzott el a hallottak után úgy veszem ki, hogy nem gyűlöli Noraht, ahogy engem Lou. Biztos vagyok benne, hogy köztük minden rendben lesz, hiszen látom, hogy milyen boldogok együtt, hogy mennyire fontosak egymásnak. Harry meg fogja érteni Noraht, meg hát ő nem is tett olyan rosszat, hozzám képest ő egy angyal volt, rá nem lehet haragudni...
  Alig pár perc telt él és Zayn már nyugodtan szuszog. Csendesen mászok ki az ágyból, majd sétálok a terasz felé és lépek ki óvatosan rá. A hűvös levegő azonnal megcsapja csupasz lábaim, mire megborzongok. Csak most veszem észre mi is van rajtam, mire fájdalom hasít a meggyötört szívembe. Louis pólója, még tisztán érzem rajta az illatát. Ezt eddig nem vettem észre, de bárcsak most sem sikerült volna, mert így csak újból eszembe juttatta. Ez a pár hét, amikor egyre közelebb és közelebb kerültem hozzám, lassan pereg le előttem. Az első ölelése, az első érintés. A karjai között érzett biztonság, nyugalom, amiben már nem lesz részem... A csókok, amik képesek voltak másik világba repíteniük. Más volt, velem minden teljesen más volt, mint egykor Nathenel, de elvesztettem. Magamon érzem kellemes illatát, átárad a pólójából a bőrömre, én pedig ismét remegni kezdek a feltörni készülő könnyektől. Lassan csúszom le a fal mentén, majd ölelem át térdeim és fektetem rájuk homlokom. Könnyeim újból feltörnek, az elmúlt órákban nem is tudom hányadjára, de már nem is érdekel. Ezzel jobb lesz vagyis remélem. Nem akarom ezt a fájdalmat, egyedüllétet érezni. Meg akarok tőlük szabadulni, de nem tudok, míg ennyien arra fognak vigyázni arra, hogy semmit se kövessek el, nem fog menni. Inni sem fogok tudni, mivel érzem, hogy magamba sehová sem mehetek, de meg is értem őket, hiszen a hallottak után én sem engedném a helyükben. Labilis vagyok és ezt már ők is pontosan tudják. Kezeimmel lassan törlöm meg szemeim, majd sóhajtok fel. Lassan állok fel, majd osonok vissza a szobába és bújok be az ágyba, próbálva álomba merülni.

***

  Alig pár perce kopogásra ébredtem, de képtelen voltam felállni és nem is adtam Zayn tudtára, hogy fent lennék, így ő mászott ki mellőlem, majd indult el megnézni ki lehet az.
  - Mi van ilyen korán? - kérdi kómásan Zayn, miután kinyitotta az ajtót.
  - Nincs a szobánkban, veled van? - kérdi egy fáradt és csendes hang. Louis. Hálás vagyok, hogy nem én nyitottam ajtót, nem tudom, hogy fogadtam volna, az undort, amint irántam érez.
  - Itt van, nem ment el, de még alszik - suttogja - ha szeretnél vele beszélni, akkor szólhatok neki - ajánlja fel.
  - Nem, nem kell - vágja rá gyorsan. - Nem akarok vele beszélni.
  - Ne csináld ezt vele Louis - kérleli idegesen. - Neki sem könnyű, hát nem látod és mikor szüksége lenne rád, te fogod magad és lelépsz. Oké, megértem, hogy nem volt könnyű végighallgatni, amiket meséltek, de most nem erről van szó. Nem velem kellett volna aludjon, hanem veled. Hiába próbálom meggyőzni, hogy nem veszít el, nem hisz nekem, ne légy hülye beszélj vele.
  - Nem megy - csattan fel. - Nem tudok a szemébe nézni, képtelen vagyok rá, még nem megy, ne mond meg, hogy itt voltam - teszi hozzá. - Majd találkozunk.
  Biztos vagyok benne, hogy Zayn leszívesebben bevágná az ajtót, de nem teszi, mivel azt hiszi még mindig alszom. De nem, bár örülnék neki, ha aludtam volna, mert nem kellett volna végighallgatnom ezt. Nem kellett volna hallanom, ahogy azt mondja, hogy nem akar velem beszélni. Tudtam, hogy ez lesz. Lehet, hogy a többiek próbáltak bíztatni, hogy ne csináljak butaságot, de mind tudták, hogy nem fog visszajönni hozzám, éppen most bizonyította be, hogy már nem érdeklem. Érzem, ahogy újra megindulnak a könnyeim, pedig próbáltam őket visszatartani.
  - Mindent hallottál igaz? - sóhajt fel Zayn. 
  - Mondtam, hogy nem fog visszajönni, hogy nem fog tudni rám nézni, én tudtam... - suttogom megtörten. - Senkinek sem kellhetek, hiszen gondolj bele, ki lenne képes egy ilyen lányt szeretni?
  - Na jó, fejezd be ezt - morogja. - Ne értsd félre, amit most fogok mondani, de csak be szeretném bizonyítani, hogy nincs igazad. Én képes lennélek szeretni, nem érdekelne a múltad, semmi, hiszen ha az ember szerelmes, akkor semmi sem érdekli azzal a személlyel kapcsolatban. Ha gyilkos lenne is képes lenne szeretni, mert ennek nem lehet parancsolni. Louis is szeret téged, csak megijedt és még nem dolgozta fel a hallottakat, adj neki egy kis időt és minden rendben lesz.
  - Te is hallottad, amit mondott. Nem tud szeretni.
  - Mel, ne mondogasd ezt, mert nem igaz. Te képes lennél őt elhagyni, ha kiderülne róla, hogy olyan volt mint te?
  - Nem - rázom meg a fejem - de ez más és te is tudod.
  - Egyáltalán nem más, ő sem hagy el téged, csak ezt el is kéne fogadnod. De most gyerünk kelj fel és menjünk reggelizni, enned kell! Ne is próbálj meg ellenkezni - szólal meg, mielőtt még tiltakozni kezdhetnék. 
  - De nincs ruhám és nem lennék képes csak úgy besétálni a szobába, ahol ő is ott van. Nem akar látni és én sem akarom, hogy így lásson - mutatok az arcomra. - Nem tudom, hogy nézek ki, de biztos vagyok benne, hogy egyetlen pasi álma sem az ilyen külső...
  - A te szobád is, nem fog kilökni. Bemész áthozol néhány ruhát, majd szépen lezuhanyzol és megyünk is reggelizni.
  Tudtam, hogy nincs értelme veszekednem vele, pedig akár a pokol kapuján is szívesebben lépnék, be mint annak a szobának az ajtaján. Mit fogok kezdeni, ha meglátom és ha ő meglát engem? Mit fogok csinálni, ha elküld? Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Jobb is lenne, ha nem lenne bent a szobában, de tudom, hogy az lehetetlen. Csak bemegyek, kihozom a bőröndöm és már jövök is kifelé. Nem fog semmi sem történni, hiszen több, mint fél perc nem is lesz az egész. 
  Remegve nyitok be a szobába és egyből megdermedek, mert megpillantom Louist az ágyon ülve rám kapva a fejét. Nagyon nyelve sütöm le szemeim, majd indulok el a bőröndöm felé és zárom be. Kezembe kapom, majd lassan rá emelem és egyetlen szót mondok.
  - Sajnálom - fordulok meg, majd igyekszem az ajtóhoz, de hangja még megállít.
  - Mel - lassan pillantok vissza a vállam fölött, de csak azt látom, hogy megrázza a fejét. - Semmi - sóhajtja.
  Mély levegőket véve lépkedek vissza Zayn szobájába. Egy másodpercig hittem benne, hogy mondani szeretne valamit, de tudnom kellett volna, hogy nem igaz. Megtörten lépek be, de nem pillantok a kíváncsi tekintetű fiúra, csak kiveszek a bőröndből néhány ruhát, majd a fürdőbe megyek. Gyorsan veszem le Louis pólóját, majd teszem a polcra. Pár perc alatt lezuhanyzom, majd felveszek egy bő fekete pólót, ami a fél vállamról lelóg, hozzá pedig egy szürke térdig érő nadrágot. hajam a fejem tetejére fogom és sóhajtva pillantok a tükörre. Piros, kisírt szemek, de mégis mire vártam, a sok sírástól még szép, hogy nem vagyok valami kellemes látvány. De nem érdekel milyen látványt nyújtok, nem fogom elrejteni, mivel bármelyik percben úrrá lehet rajtam újból a sírás és nem akarom, hogy ez sminkkel történjen meg.
  - Menjünk - lépek ki csendesen a fürdőből, mire Zayn bólint majd a kártyát felkapva indul kifelé. 
  Mindketten lent voltak már, kivéve Liam és Norahék. Nagyot nyelve közelítem meg az asztalt és foglalok helyet a lehető legtávolabb tőle. Tudom, hogy nem kerülhetem el, de nem akarok az útjában lenne és most pont abban érzem  magam. Csendes a társaság, senki sem beszél, csak az én sóhajtásom hallatsz, amiért egyből elpirulok. Nem akarom magamra vonni a figyelmüket.
  - Beszélj már vele a francba is haver - szólal meg halkan Niall, de én így is tisztán hallom, de nem pillantok feléjük. - Nem látod, hogy szenved. Elhiszem, hogy neked sem könnyű, de gondold már az ő helyébe magad.
  - Nem tudok Niall - sziszegi. - Hagyj békén.
  - Akkora egy barom vagy - szólal meg Zayn is. - Beszélned kéne vele és megnyugtatni nem csak mélyebbre lökni őt.
  - Ne erőltesd - szólalok meg halkan. - Nem kell velem beszélnie, ha nem akar - állok fel, majd indulok el.
  - Ezt jól megcsináltad haver - csattan fel a két srác egyszerre.
  Nem akarok ott maradni és tovább hallgatni, hogy valami olyanra próbálják rávenni, amire ő képtelen, így elindulok egy eldugottabb asztalhoz, majd egyedül foglalok helyet. Hírtelen egy alak jelenik meg mellettem, akire kíváncsian emelem fel a tekintetem. Harryt pillantom meg, aki aggódóan néz körbe, majd végül a szemembe.
  - Nem láttad Noraht? - kérdi feszülten.
  - Nem, de nem veled van? - ráncolom a homlokom.
  - Reggel már nem volt mellettem, de el sem ment, mivel a bőröndje a szobában van - morogja. - Meg kell találnom.
  Hát ez egyszerűen remek. Azt hittem legalább ők kibékültek erre kiderül, hogy Norah nem is aludt vele. Hol lehet? Bízom benne, hogy nem lépet le ismét egy szó nélkül mindenét itt hagyva, mert fogalmam sincs, hogy vészelném át ezt az egészet, egyedül... velük összezárva.

2 megjegyzés:

  1. Úristen, Úristen, úristen.....


    Norah? Pont nem gondoltam volna h ő lesz az. Louis meg szerintem azért nem beszél vele, mert segített előhozni a múltját. de lehet h rosszul gondolom ><

    VálaszTörlés
  2. Naggyon jó lett! várom a kövit!

    VálaszTörlés