2015. április 29., szerda

56.rész - "Itt van"

Sziasztok!
Meghoztuk nektek az új részt, reméljük tetszeni fog!
Köszönjük a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket
Evelyne és Amelia!



Melissa



  Látom a mozdulatain, hogy dühös rám. Feszült és biztos vagyok benne legszívesebben leordítaná a fejem, hogy egy szó nélkül eltűntem, de bízom benne, hogy nem teszi meg. Nem akarok veszekedni, most, hogy alig van már egy kis idő a nyárból élvezni szeretném, hogy legyen mire emlékeznem, ha eljön az ősz és vissza kell mennünk Los Angeles-be. Nem szeretnék veszekedésekre visszatekinteni, mert abból jó pár van, hanem inkább a boldog pillanatokra, amiből valljuk be nincs valami sok. De ez az én hibám. Nem vagyok képes bízni a fiúkban és ez csak magamnak köszönhetem. Viszont próbálok, én tényleg próbálok mindent megtenni, hogy ne legyen ilyen nehéz velem, de nem könnyű. 
  Számítok rá, hogy a szobába érve végre megszólal és tisztázhatjuk a helyzetet, így miután bezárja a hátunk mögött az ajtót, türelmesen várom, hogy mondjon valamit. 
  - Aggódtam érted, ugye tudod? - sóhajt fel. - Egy szó nélkül eltűntél és én ilyenkor mindig a legrosszabbra gondolok. Nem akarom azt érezni, hogy elveszíthetlek. Tegnapi beszélgetésünk után egyből arra gondoltam, hogy leléptél egy szó nélkül. Beleörültem volna, ha ez történik - néz rám szomorúan. - Nem tudom, hogy mi játszódik le benned, de tudnod kell, hogy nem foglak elengedni. Nem veszítelek el, mert te nem bízol a kapcsolatokban, be akarom neked bizonyítani, hogy én mindent komolyan gondolok. Nem számít a távolság, csak az, hogy fontos vagy nekem és a szeretettem irántad. Nem szabad elmenekülnöd, ha valakinek fontos vagy, bármi is történt veled én nem vagyok ő - fogja meg a kezem. - Én nem lépek le és nem is bántalak meg.
  - Sajnálom, hogy ilyen nehéz velem - sütöm le szemeim. - Nem akarom, hogy így legyen, de nem könnyű. Egyet viszont mondhatok, nem fogok lelépni - pillantok rá. - Sosem tenném meg, megfordult a fejemben, de nem lennék képes ezt tenni veled. Norah beállított és megkért, hogy menjek vele, én pedig olyan kevés időt töltöttem vele, mióta veletek vagyunk, hogy jó ötletnek tartottam. Sajnálom, hogy nem szóltam és aggódnod kellett miattam.
  - Nem haragszom - húz magához - csak kérlek ne csinálj többet ekkora butaságot. Legalább írj valamit, hogy tudjam nem örökre léptél le - suttogja - csak ennyit kérek tőled.
  - Megígérem, hogy legközelebb fogok - nyomok egy puszit a szája sarkára.
  Természetesen nem hagyta annyiban, amint el akartam tőle távolodni visszarántott és ajkát az enyémre tapasztotta. Lassan közeledett az ágy felé, míg a lábaim bele nem ütköztek a szélébe és hátra nem dőltem. Sosem jutottunk messzibbre csókolózásnál, de még nem is érzem úgy, hogy kész vagyok rá. Ez nem olyan, mint egy szimpla egyéjszakás kaland, hiszen itt egy kapcsolatról van szó és ezt nem lehet elfelejteni, mivel még én magam sem tudom mit szeretnék, nem akarok vele sietni és ezt Louis is megérti. 
  Már fél órája összebújva fekszünk az ágyon, nem beszélgetünk, de ez így van jól, csak élvezzük egymás jelenlétét.
  - Tudod - szólal meg - már tegnap is kérdezni akartam, csak elfelejtettem. Ma az egyik haverom partit tart a házában és engem is meghívott, mivel tudja, hogy itt vagyok. Szeretném, ha te is velem tartanál.
  - A többiek is jönnek? - kérdem.
  - Én úgy tudom, hogy igen, de ha nem is, szeretném, ha te elkísérnél - mosolyog rám. - Sokkal jobban érezném magam, ha te is ott lennél. 
  - Rendben - mosolygok rá. - Miért hagynák ki egy partit és egy lehetőséget, hogy megismerhessem a barátaid? - kérdem tőle, mire puszit nyom a fejemre. - Mikorra kell készen lennem?
  - Hétre, ha megoldható - adja meg a választ, én pedig bólintva jelzem, hogy meglesz.

***

  Pontosan egy órám van elkészülni, így most a tükör előtt állok és a hajam szárítom, hogy begöndöríthessem. Igazából nem nagyon szoktam ezt tenni, de úgy érzem, hogy jól kell kinéznem, ha Louissal jelenek meg, hiszen ő nem csak egy fiú... Fél óra elteltével már lágy hullámokban omlik a hajam a vállamra, az arcomon laza sincs található, így már csak ki kell találnom, hogy mit is veszek fel.
  Fehérneműben lépek ki a szobába, mivel abban reménykedem, hogy Louis még nem ért vissza, hát tévedtem. Csillogó szemekkel néz végig rajtam, majd nyalja meg alsó ajkát. El tudom képzelni, hogy mi játszódik le a fejében, így csak nevetve haladok el mellette, majd ülök le földre, hogy  kutakodni kezdjek a bőröndömben.
  - Élvezed, hogy kínozhatsz? - áll mögém. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretnélek megszabadítani a maradék ruháidtól is...
  - Louis - motyogom. - Jobb lenne, ha te is készülnél és nem perverzségekre gondolnál - pillantok rá a vállam fölött.
  - Jó - emeli fel a kezeit - de ha lehet, akkor olyan ruhát válasz, amiben nem akar majd millió pasi a közeledbe férkőzni.
  - Ha így is lenne, nem érdekelne - vonom meg a vállam - nekem csak egy idióta számít és az te vagy - mosolygok rá, mire vigyorogva fordul sarkon és lép be a fürdőbe.
   Tíz perc keresgélés után egy fekete ruhát választok ki. Derekán egy fehér öv található és elég mély kivágása is van, bár semmit sem mutat, amit nem lenne szabad. Viszont biztos vagyok benne, hogy Louis nem fog neki örülni, mivel a szoknya része, elől sokkal rövidebb, mint hátul. Gyorsan belebújok, majd a lábamra veszem fekete magassarkúm és a tükör elé állok.
  Meg vagyok elégedve magammal. Még párszor átfésülöm ujjaimmal a hajam, majd apró táskámba csúsztatom telefonom és az ablakba állok, míg Louisra várok.
  - Gyönyörű vagy - ölel át hátulról. - De vigyáznom kell, majd rá az este folyamán - csókol a nyakamba. - Mivel biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek tetszeni fog ez a ruha.
  A többiek már vártak ránk, minden csodásan festettek. Természetesen Norah is kitett magáért, gyönyörű volt, mint mindig. Mosolyogva néztünk végig a másikon, ami azt jelenti, hogy mindketten meg vagyunk elégedve a másik kinézetével. Louis kezével a derekamon vezet kifelé.
  Mivel túl sokan vagyunk, így két kocsival megyünk. Harryék velünk jönnek, míg a többiek egy másik járművel követnek minket.
  - Izgulsz? - pillant rám Norah.
  - Nem - válaszolom. - Miért kéne?
  - Louis bemutat a barátjának és téged ismerve szerintem kicsit izgulsz ezért...
  - Semmi oka rá - vágja rá Lou - mindketten bírni fogjátok Nathent, ebben biztos vagyok.
  - Arra ne számíts, ha egy kicsit is hasonlít rád, akkor én nehezen fogom elviselni - jegyzi meg csípősen Norah.
  - Ez fájt - pillant hátra Lou - de nem kell aggódnod kicsit sem hasonlít rám
  Egy hatalmas ház előtt állunk meg, ahol már most rengetegen vannak. Bele sem akarok gondolni, hogy mi lesz itt később. De ez a lényege a házibuliknak, nem igaz? Rengeteg ember, sok pia és jó hangulat. Bár én nem igazán tervezem, hogy ma leiszom magam. Inni fogok, hogy kicsit felszabaduljak, de betartom a határt, amit felhúztam magamnak, hogy minden rendben legyen.
  Az ajtón belépve egyből megcsapja a fülünket a hangos zene. A vendégek kisebb csoportokban beszélgetnek és nevetgélnek, miközben iszogatják a piros poharukban lévő löttyöt.
  - Gyere keressük meg Nathen-t - fogja meg a kezem Lou. 
  - Mi elmegyünk keresni valami piát - szól nekünk Norah.
  - Később találkozunk - mosolygok rájuk.
  - Csak mértékkel kislány - kacsint rám Zayn, mire én bólintok. 
  Beljebb haladva a lakásban Louis kíváncsian tekint körbe, míg meg nem akad a szeme egy adott pont. Tekintetemmel követem az övét és kiszúrom a srácot, akit bámul. Összeráncolt szemöldökkel tekintek rá, olyan ismerősnek tűnik. Ahogy egyre jobban közeledünk felé, biztosabb vagyok benne, hogy nem most látom először... 
  - Örülök, hogy látlak haver - kiáltja az ismerős fiú Louisra pillantva, majd tekintetét rám emeli, engem pedig pofon vág az igazság. Szemei felcsillannak, én pedig teljesen ledermedek. Mi a fenét keres itt? Úr Isten! Ez nem lehet igaz. - Hát a bártnődet is elhoztad - biccent felém.
  - Én is örülök - szólal meg Lou. - Igen Melissa had mutassam be neked az egyik legjobb haverom Nathen Stone-t
  - Örülök, hogy megismerhetlek Melissa - mosolyogva nyújtja felém a kezét, én pedig hatalmasat nyelve fogadom gesztusát.
  - É-én is - dadogom. 
  Képek ugranak be, amikről szeretnék teljesen megfeledkezni, de nem tudok. Képtelen vagyok megállítani őket, hiszen oly rég láttam már és most itt áll előttem, de ami a legrosszabb az egészben, hogy Louis barátja. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Bár ő nem biztos, hogy felismert, hiszen semmi jelét sem adja, ami belül fáj, de örömmel is tölt el, mert fogalmam sincs, hogy mi lenne, ha Louis megtudná, hogy ki ez a fiú.
  - Hé minden rendben? - hajol a fülemhez Louis. - Elsápadtál.
  - Mi? - fordulok felé. - Persze, minden rendben csak szükségem lenne egy kis piára azt hiszem.
  - Akkor keressünk - mosolyog rám - később találkozunk - szól oda Nathennek, aki továbbra is engem bámul.
  Biztosan tévedek, nem lehet, hogy ő az. Nem lehet itt és én semmiféleképpen nem találkozhatok vele. Csak nagyon hasonlít rá, hiszen ha ő lenne, akkor felismert volna, nem? Vagy tényleg csak egy kaland voltam, akivel a szíve szerint játszadozott?!
  - Hé lassíts - nevet fel Louis, miután egyből lehúztam két pohárka vodkát. - Hosszú még az este.
  - Igen, ezt én is tudom, de szórakozni akarok és ahhoz szükségem van egy kis löketre - hazudom. Igazából tudom, hogy csak a piha felejtetheti el velem az emlékeket. Azért kell innom, hogy ne gondoljak arra, hogy kire hasonlít, hiszen nekem a bulizáshoz sosem volt szükségem sok piára, de most nagyon is azt érzem, hogy kell. 
  - Meglátod, ez lesz életed legjobb bulija - csókol meg.

***

  Az egyik ajtó előtt ülök, totál részegen. Forog velem az egész világ és azt érzem, hogy bármelyik percben elbőghetem magam. Tiszta hülyét fogok magamból csinálni egy csomó ember előtt. Louis azt hiszi, hogy a mosdóba mentem, de nem jutottam el odáig, alig tudok megállni a lábaimon és bárhová nézek csak őt látom magam előtt. A boldogság, amit kezdtem végre magamhoz engedni, egy pillanat alatt szertefoszlott.
  - Hé - siet oda hozzám valaki - mi történt? - kérdi aggódóan Norah, nyomában Harryvel. - Mel, mi a baj? - kérdi újból.
  - Itt van - suttogom megtörten, miközben kicsordul egy könnycsepp a szememből. - Itt van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése