2015. március 11., szerda

49.rész Nem rá számítottam!

Sziasztok! 
Meghoztuk a következő részt. 
Nem mondanám, hogy túl izgalmas lett, de zajlanak benne az események. Hamarosan még több izgalommal látjuk el az olvasókat. 
Nagyon örülünk a vissza jelzéseknek és ez reméljük soha nem marad el! 
Reméljük tetszeni fog! 
Jó Olvasást! 



Ölel benneteket, 
Amelia & Evelyne 



Norah 


Végre! - örültem meg miután haza értem. Egy napja tartózkodtam Los Angelesben, de Trentnél éjszakáztam. Nem kell semmi komolyabbra gondolni, egyszerűen csak beszélgettük és szórakoztunk. Nehezen vonszolom magam után a bőröndömet, amiből szép lassan fogok kipakolni. A ház olyan állapotban van, ahogy el hagytuk. Minden héten egyszer járt itt takarító, így semmi por veszély nem fenyeget engem. Jó volt látni, ahogy a bőröndömből a helyükre kerülnek a ruhák, ahogy minden polc feltöltődik a ruháimmal. Tegnap reggel érkeztünk meg Trentel, hihetetlen még emlékezet a listámra, amit jó pár évvel ezelőtt írtunk. Nagyszerű érzés volt, ezt soha nem fogom el felejteni. Nem akartam egyedül maradni, így hozzá mentünk. Tudta mit kell tennie ilyen helyzetben, hisz a húga szíve is össze tört már jó párszor. Ma reggel, alig fél órája hozott haza, de mennie is kellett. A cég várja egy megbeszélésre és aztán igyekszik vissza hozzám. Kikapcsolt telefonomat az éjjeli szekrényemre helyeztem. Nem voltam kíváncsi senkire, elvégre már nagy korú vagyok, azt teszek amit akarok. Harry minden bizonnyal tájékoztatta őket. Mellissa nagyon ki lesz akadva, de tudom megbékél majd a helyzettel. Se milyen közösségi oldalt, sztár híreket nem láttam, mert biztos lenne benne még több hazugság. Egy forró zuhany társaságában a gondolataim ismét Harryre terelődtek, akit már nem először bántok meg és nem is értem miért történik ez velem. Szeretem! Legalábbis azt hiszem, teljesen össze vagyok zavarodva. Nem futamodhatok meg mindig, nem menekülhetek a problémák elől, de nem is tudok szembe nézni velük. Kedvelem a srácokat, de a rajongók mindig közbe fognak avatkozni, mindig ki fognak találni valami hazugságot. Igazából már azt sem tudom mit szeretnék tenni az életben. Világot már láttam és pont most szakítottam meg egy világ körüli utazást, hogy még több helyet felfedezhessek. Mindenem a ruhák tervezése volt, de mellette egyre jobban élvezem a modellkedést is. Talán túl sokáig állhattam a vízsugár alatt, a bőrömre hideg víz csapódott, amitől mindenhol libabőrös lettem. Gyorsan zártam el a csapot, miközben testemet törölközőbe csavartam. Megtörölköztem, megszárítottam a hajamat, megfésültem és kontyba fogtam a fejem tetejére. A gardróbban számtalan ruhán megakadt a szemem, végül egy lenge ruhát választottam, tenger kék és fehér színnel. Telefonomat bekapcsoltam, de egyáltalán nem érdekelt ki kereset és ki nem. Egyszerűen csak megnyitottam a jegyzeteket és felírtam mit is kell vennem a boltból. A táskámat és a kulcsot össze szedve igyekeztem az autómhoz, hogy minél többet lehessek a napon, a melegben. A rádióval együtt énekeltem a dalokat, még a bevásárlás közben is dúdoltam. Nem érdekelt ki lát meg és tesz fel rólam képeket, mindenki hagyjon békén. Tudom milyenek az emberek, mindig jobban érdeklik mások problémái, velem is így van, de csak azokra figyelek akik közel állnak hozzám. Épp a kasszához igyekeztem amikor megcsörrent a kezemben tartott telefon, azonnal elmosolyodtam, ahogy elolvastam a nevet.
- Szia! - mosolyogtam.
- Szióka, angyalkám! - nevetett. - De jó hallani a hangodat, azt hittem valami komoly bajod eset. - sóhajtott fel drámaian.
- Jaj, apa! Te is tudod, hogy tudok magamra vigyázni, csupán kellett egy kisebb külön lét a többiektől.
- Amit Trentel töltesz el ?!
- Is. - válaszoltam a kérdésére. - Nem csinálunk semmi olyat. - hangsúlyoztam ki.
- Hányszor futjátok még ugyan azokat a köröket ?
- Ahányszor csak kedvünk van ? - kérdeztem vissza pimaszul. - Figyelj apa, nem akarok veled veszekedni. Megijedtem, oké ? Ne kérdezd mitől én magam sem tudom, mindentől. - suttogtam. - Kell egy kis idő, távol tőle, tőlük aztán majd meglátjuk mi lesz. Mindig is jól éreztem magam Trentel, most ő hozott vissza az életbe különben már biztos befordultam volna magamba. Ezúttal megmentett engem, ahogy már annyiszor tette, kérlek most ne légy ellene!
- Angyalkám. - szólított meg lágyan. - Megértem a döntésed, de az apád vagyok aggódhatok érted. Nem szeretném, ha megbántódnál.
- Ahhoz már túl késő. - suttogtam. - Figyelj csak apci, épp egy bevásárló központ közepén állok, szóval  indulok fizetni.
- Most én búcsúzom hamarabb, várnak egy megbeszélésre, körülbelül most. - a háttérben pedig hallottam, ahogyan a nevét mondják.
- Nyűgözd le őket. Szeretlek. - nevettem.
- Én is.
A haza vezető úton fülig ért a szám, olyan rég hallottam már a hangját, szóval ez most egy igazi energia bomba rám nézve. A megfelelő helyekre pakoltam a frissen vásárolt termékeket, majd ki ültem lazulni a hátsó kertbe. A neten böngésztem és elég sok különböző képet találtam magamról. Nem voltam mérges, semmi érzelem nem volt már bennem ami elő jöhetett volna. A csengő zavart meg, kicsit félve nyitottam ajtót, de fellélegeztem amikor megláttam az öreg postást. Mosolyogva köszöntem neki, majd vettem át tőle a levelet. Érdeklődve ültem le a nappaliba és téptem fel a levél tartalmát. A borítékon annak a sulinak a neve állt, ahová a tanárnő szeretett volna elküldeni. Már sikítottam, ahogy az első mondatott elolvastam.  Értesítjük Norah Atkin, hogy felvételt nyert az ösztöndíjasok körébe! De várjunk csak én nem jelentkeztem, akkor meg ki ? Muszáj felhívnom Mellissát és elújságolnom neki a nagy hírt, miszerint Miami-ba fogok költözni. Azonnal tárcsáztam a számát és az idő eltolódásra nem gondolva.
- Haló ?
- Szia, Mel. - köszöntem boldogan.
- Norah ? - lepődött meg. - Hogy képzelted, hogy csak egy szó nélkül távozol ? Ráadásul egy helikopterben Trenttel ? Miért vagy ennyire felelőtlen ?
- Az sokkal jobb lenne, ha ott lennél és egész álló nap sírnék ? - szakítottam félbe, mert hosszú lett volna ez a monológ. - Trent jó fej volt, teljesítette egy kívánságom meg még egyet vagy kettőt. - kuncogtam.
- Mitől van ilyen jó kedved ? Ugye nem ittál vagy nyúltál valami szerhez ? - vált nagyon is gyanakvóvá.
- Nem te vagyok! - figyelmeztettem. - Egyszerűen csak boldog vagyok és nem érdekel, hogyan kiabálsz velem én akkor is mosolyogni fogok. Amióta eljöttem csak jó dolgok történnek velem. Trentel ismét együtt fogunk modellkedni, beszéltem apával, voltam vásárolni, süt a nap és hamarosan indulok a partra, ha csak nem akad ismét társaságom. - kuncogtam.
- Norah, szépen kérlek ne kerülj bajba! Megtudod ezt tenni nekem ?
- Nem ígérhetek semmit, jól érzem magam komolyan. Úgy érzem ismét szabad vagyok.
- Annyira aggódtam érted, mindenki nagyon aggódott. Harry ...
- Nem akarok róla hallani. - szakítottam félbe gyorsan.
- Eddig ellenezted, hogy szét válasszalak titeket, mi történt ?
- Nem akarok róla hallani, míg nem tisztáztam magamban a dolgokat.
- Azt akartam mondani, hogy ő aggódott érted a legjobban. Magát hibáztatja amiért elmentél.
- Most véded őt ? - döbbentem meg.
- Nem. Sok minden van a számláján amit le kell törlesztenie, de nagyon ki van.
- Helyes, mert én is. - bólogattam, habár ezt nem láthatta. - Figyelj csak említette valaki neked a Miami főiskolát, tudod amiről régebben ábrándoztunk.
- Uh, nem. Miért kérdezed ?
- Képzeld felvettek! - sikítottam ismét. - Miami-ban fogok lakni, ősztől. Biztosra veszem, hogy a tanárnő adta be a jelentkezésemet, mert én lemondtam róla, de most annyira boldog vagyok. Teljes ösztöndíjat kaptam.
- Miami ? - kérdezte meg lepődve.
- Igen. - nevettem. - Hát nem szuper ?
- De igen az. - értett egyet velem. - Külön iskolába fogunk járni. Szuper! - motyogta.
- Juj kérlek örülj egy kicsit velem a kedvemért. - kérleltem.
- Örülök, tényleg. - bizonygatta.
- Mel kivel beszélsz ? - jöttek be gondolom a fiúk.
- Norahval. - válaszolta Louis. Szóval ő végig ott volt ?
- Jól van ? - kérdezte az imádott, édi rekedt hang.
- Ha a többiek is megjöttek inkább leteszem és örülök tovább, mert te nem vagy most velem.
- Beszélgessünk még, olyan jó hallani a hangodat.
- Neked is. - nevettem. - Képzeld Trentel egy egész napot együtt töltöttünk, csak ma reggel jöttem haza és annyi minden történt velem. Hamarosan pedig ismét olyan vad képeket gyárthatunk, már alig várom. Nem sokára pedig érkeznie kell, mert együtt megyünk ebédelni, majd irány a fotózás előkészítése. - meséltem lelkesen. Na azért engem se ejtettek fejre, kihangosította. Borsot török az orruk alá, mert jó kedvem van. Had tudják meg, hogy nélkülük is tudok élni.
- Ez igazán hiper - szupi. De ugye nem lesz vele tele az egész város ismét ? - aggodalmaskodott.
- Hát erről fogalmam sincs. - túrtam a hajamba. - Ha tele is lesz, boldogan sétálok szembe az arc képemmel. - bizonygattam. - Mennem kell ez ő lesz. - hallottam meg a csengő hangját. - Vigyázz magadra, szeretlek! Puszi. - csaptam rá a telefont.
A tükör előtt még megálltam, hogy megigazítsam magam a tükörben. Minden gondomról elfelejtkezve nyitottam ajtót, de nem erre számítottam! Az ajtómban Ed állt az én vörös hajú Istenem. Mellissa....... Biztos vagyok benne, hogy riasztott valakit a felügyeletemre, kaptam egy bébiszitter! Huh, de örülök! Ne értsétek félre imádom az előttem álló pasit, de valami kamu szöveget fog hazudni, én felajánlom a maradását és ő mindenhová el akar majd kísérni, nekem meg nem lesz szívem nemet mondani neki. Ha jól sejtem apát is beavatta, de ő az apám, nem pont azért érdeklődik irántam. Mosolygok az előttem állóra miközben az agyam a lehetséges szituációkat vizsgálja.
- Szia! - ölelem meg. - Mit keresel te itt ?
- Erre jártam, gondoltam megnézem hogyan is vagy. - hmm, ez még hihetőnek is tűnik.
- Jól vagyok. - nevettem fel, aggodalmas arca láttán. - Inkább azt mond el honnan tudod, hogy itt vagyok ?
- Internet. - vont vállat. Istenem, de jól csinálja!
- Persze, ott mindenkit nyomon lehet követni. - forgattam meg a szemeimet. - Akik híresek. - teszem még hozzá.
- Te is az vagy, mert Harryvel jársz.
- Ha lehet ezt ne itt beszéljük meg. - invitáltam beljebb. Hellyel kínáltam a nappaliba, majd egy hosszabb beszélgetés veheti kezdetét. Ami csak eszembe jutott elmeséltem, teljesen elő törtek az emlékek. Volt sírás, nevetés, vigasztalás.
Értékelem, hogy itt van nekem és tudom ő nem hazudna olyan sokat nekem. Megértette, hogy össze vagyok zavarodva és nem tudom mit tegyek. Amin nagyon meglepődtem tényleg a barátomként viselkedett és már ő sem akar többet. A hihetetlen annak tűnt, hogy próbált rábeszélni Harryre, menjek vissza hozzá. Szeret és hiányzom neki! Itt persze én kezdtem faggatni, hogy még is hogyan került ide. Csiripelte neki egy kismadár, hogy mi is történt és ide akart jönni. Kismadárnak mindig anyát szokta hívni, szóval ő is aggódik értem. Jó azt be kell ismernem nagyon csúnyán hagytam ott őket és talán pont ez és ő kellett ahhoz, hogy tudjam mit akarok tenni. Egyenlőre még nem tiszta minden, de van amit talán nem kellene megtennem. De mi van akkor, ha rosszul döntök majd ? Mi van akkor, ha nem vele kellene lennem, hanem valaki mással messze tőle ? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése