2014. október 29., szerda

30.rész - Dönteni a legnehezebb

Sziasztok! 
Megérkezett az új rész, amit Evelyne helyet fogok kirakni. Minden bizonnyal ismét elfelejtette milyen nap van ma! 
Nagyon köszönjük a támogatásokat, nagyon jól esnek! 
Nagyon reméljük, hogy a rész tetszeni fog,várjuk a véleményeket,  jó olvasást! 

Ölelünk Titeket, 
Evelyne & Amelia 



Melissa



  Hogy mire vágytam? Őszintén? Bármire csak arra nem, amit kaptam. Magányt szerettem volna, meg olyan emberek között lenni, akik nem kérdik azt tőlem minden percben, hogy jól vagyok-e?! Miért ne lennék jól? Komolyan? Ők a legnagyobb okát még csak nem is sejtik. Ők nem is tudják, hogy én miért vagyok ilyen szar hangulatban. Jóformán az már ki is ment a fejemből, hogy Louis visszamondta a foglalást. Most csak az jár a fejemben, amit velem tett, alig 18 órája. Azóta nem tudok tisztán gondolkodni. Fogalmam sincs, hogy mire kéne véljem cselekedetét. Azt mondta kedvel vagy esetleg többet is érez, majd hirtelen megcsókol. Normális ember nem tesz ilyet, miután veszekednek. Én pedig úgy érzem, hogy az egyik vállamon egy angyal ül a másikon pedig maga az ördög. Mindketten folyamatosan beszélnek. Az angyal megpróbálja velem elhitetni, hogy Louis jó ember, de már hogy lenne jó mindezek után?! Az ördög, pedig azt mondogatja, hogy kerüljem el, hogy ugyanolyan, mint a többi fiú, csak ki szeretne használni. De, hogy én mit gondolok erről?! Hát az nagyon jó kérdés. Fogalmam sincs, nem tudom mit higgyek, kinek higgyek?! Tanácsra van szükségem, de valamiért még mindig nem tudtam rávenni magam, hogy megkeressem Lout.
  Itt ülök végre egyedül a kanapén és a színpadot bámulom, ahol alig két perce még a fiúk énekeltek. Ez a próba nem, hogy segített volna, inkább jobban összezavart. Nem tudom elviselni mikor ilyen hangulatban még azzal is tesznek egy lapátot rá, hogy szerelmes és érzelmes dalokat kell hallgassak órákon át. Nem akartam jönni, de nem hagytak egyedül a szállodában sem. Zayn azt mondta, hogy vagy én is jövök vagy ő sem megy, így nem volt sok választásom. Felhúzott lábakkal bámulok magam elé. Aki lát biztosan azt hiszi, hogy dilis vagyok, hiszen azt sem tudom biztosan, hogy veszek-e közben levegőt vagy pislogok. 
  Már éppen azon voltam, hogy felállok és valahol keresek egy üveg vizet, amikor megérintette valami hideg a vállam. Ijedten ugrottam egyet, majd megfordultam. Egy palack víz lebegett a szemem előtt. Feljebb vezettem a tekintetem, de sokkal jobban tettem volna, hogyha csak elveszem az üveget tőle. 
  - Köszi. - suttogom, majd visszafordulok. Bízom benne, hogy nem akar beszélni, hiszen tegnap tisztán megmondtam neki, hogy adjon időt. De nem hallom a lépteit, ami azt bizonyítja, hogy még mindig itt áll mögöttem. 
  - Jól vagy? - szólal meg halkan. - Rossz nézni, ahogy itt ülsz és mindenkit ellöksz magadtól, aki csak segíteni szeretne nekem, bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy ennek én vagyok az oka, de nem akarlak így látni téged.
  Szavai megleptek. Csoda, hogy végre bevallja, hogy ő az oka mindennek. Ő az oka, hogy már napok óta nem tudok őszintén mosolyogni, hogy már napok óta úgy érzem magam, mint akinek nincs életkedve... 
  - Remekül vagyok. - morgom. - Csak a gondolkozáshoz magányra van szükségem és úgy nem megy, hogy minden percben megkérdik, hogy vagyok. Kösz a vizet, de most menj el kérlek. - suttogom.
  Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor hallom a távolodó lépteit. Miközben újabb percek telnek el egy valamire rájöttem. Már tudom, hogy miért nem vagyok képes senkinek sem elhinni, hogyha azt mondja nekem, hogy kedvel vagy többet érez irántam. Ennek csak egy oka van, aki igazából egy személyt. Az ex-pasim, aki sikeresen összetörte a szívem. Nathen.
  Egyetlen híres barátom volt, de benne is csalódtam. Viszont akkor megfogadtam, hogy többször nem engedek magamhoz senkit sem közel, aki híres és pasiból van. Persze sok híres barátaim vannak, de egyik sem ismer igazából, egyik sem látott még mikor gyenge voltam. Nathen gyorsan jött és hirtelen, pont úgy, ahogy távozott. Egyik nap jött a másik napon pedig távozott, vagyis én így éreztem, viszont több mint fél év volt a mi szerelmünk. Fél évig azt hittem, hogy teljes szívéből szeret, bíztam benne, hogy így van, mert azt akartam, hogy igaz legyen. De egy napon mire ébredek... hogy az ágyamban nem őt találom, neki már hűlt helye van. Helyette pedig egy levél fekszik, amiben annyi állt, hogy jó volt velem lenni, de visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, amit muszáj volt elfogadnia. Fontosabb volt neki egy filmszerep, mint a barátnője, akit szeretett, ha egyáltalán érzett irántam így. 
  Akkor tört össze a szívem teljesen. Mindenkit ellöktem magamtól, kiborultam és hát elkövettem néhány hülyeséget, amire a mai napig sem vagyok büszke, de Norah ott volt nekem. Ő tudja, hogy milyen rossz volt és most már értem, hogy miért mutatta meg azokat a cikkeket. Ha ő nem segít felnyitni a szemem akkor valószínűleg megint a mélybe kerülnék, ahonnan kétlem, hogy kitudnék szabadulni egyhamar. Fáj  tudat, hogy miatta nem tudok szeretni, hogy nem tudok megbízni az emberekben. Pár randinál, csóknál vagy csak éjszakáknál nem vagyok többre képes. Belül összetörtem és nem tudom, hogy még mennyi időnek kell eltelnie, hogy kiheverjem, de úgy látszik még nem volt elég. 
  Most pedig itt van Louis, akiért nem tudom mit érzek. De egyben biztos vagyok nem közömbös számomra. Ha az lett volna, akkor nem sírtam volna annyit nem is fájt volna és semmit sem keltett volna fel bennem az a tegnapi hülye csók, de sajnos ezt nem mondhatom. Mert felkeltett valamit. Haragszom rá, nagyon, de mikor látom észre sem veszem, hogy bámulom. Nézem, ahogy mozog, ahogy beszél és ez megrémiszt. Nem akarok híres barátot, ha beleörülök sem fogom beadni a derekam, még egyszer biztosan nem. 
  - Norah? - állok meg mellette.
  - Mi az? - fordul felém. Megértem, hogy haragszik rám. 
  - Sajnálom, hogy ellöktelek magamtól, de egyedül akartam lenni. - suttogom, mire ő sóhajtva legyint egyet. - Te jól vagy? - nézek a csuklójára.
  - Ez? - emeli fel. - Persze, jól vagyok. Sokkal jobban aggódom miattad, mint miattam. Tegnap bűntudatom volt, hogy nem voltam melletted.
  - Ne legyen, mert jobb volt egyedül lenni. - vallom be. - Egyedül kellett lennem, hogy kiadjam magamból...
  - De most már jól vagy?
  - Igen, még nem teljesen, de úgy érzem, hogy helyrejövök csak még pár nap. - hazudom. Igaz lenne, ha nem történt volna meg az a hülye csók.

***

  A fiúk újra próbálni kezdtek én pedig elmentem megkeresni Lout. Bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de vele beszélhetek én úgy érzem. Beléptem az öltözőbe és ott találtam, miközben Luxot ringatta. 
  - Beszélhetünk? - kérdem halkan.
  - Persze. - mosolyog fel rám. Leteszi Luxot, majd betakarja és lassan kijön velem együtt a szobából. - Miről van szó? 
  - Inkább kiről. - nevetek fel kínosan. - Te mit gondolsz Louisról? Ne kérdezz semmit sem csak mond el.
  - Kedves, törődő, vicces. - mosolyog. - Bár hamar feltudja kapni a vizet és néha csinál hülyeséget, de mindig megbánja őket. Ha valakinek azt mondja, hogy szereti akkor azt teljesen komolyan gondolja. Én így ismertem meg. Mióta Elel a kapcsolatuk nem a legjobb kicsit ingerlékenyebb, de úgy látom, hogy veled megtalálta az összhangot.
  - Ez nem igaz hiszen nem is beszélünk. - motyogom. 
  - Én nem úgy láttam az elején. - nevet fel. - Sokat beszéltetek, nevetettek és ha jól emlékszem ő vigasztalt meg, miután Norah elment.
  - Ez így van, csak azóta már történt egy két dolog, ami miatt már nem igazán beszélünk. - sóhajtom.
  - Tetszik neked? - kérdez rá minden kerülő nélkül. - Mert szerintem neki te tetszel. - mosolyog. 
  - Nem. - vágom rá. - Vagyis, nem tudom. - motyogom. - Fogalmam sincs, hogy mi van, nem tudom, hogy mit érzek. 
  - Én csak annyit tudok neked tanácsolni, hogy hallgass a szívedre. Louis jó ember, vigyázna rád és képes boldoggá tenni az embert, már azzal is, ha a közelébe van. - mosolyog. 

***

  A nap további részében a szállodában voltunk, mivel Paul megparancsolta, hogy a fiúknak pihenniük kell a holnapi koncert miatt. Mivel Zayn korán lefeküdt, én is követtem. Nem igazán aludtam valami jól tegnap így jó volt korán lefeküdni. 
  A koncert napján mindenki izgatott volt vagy legalább kicsit próbált úgy tenni, hogy élni akar, de én nem. Én csak úgy jártam a szállodában, mint egy zombi. Louval való beszélgetésem nem sokat segített, inkább csak összezavart még ennél is jobban. Furcsa, hogy szerinte Louis olyan ember, aki képes boldoggá tenni a szerelmét. Én mégis úgy érzem, hogy minden híresség seggfej és szerelemben nem való melléjük csak egy másik híresség, nem pedig normális lány. 
  - Nyugi Zayn, jó leszel. - bököm meg.
  - Köszi, hogy biztatsz. - mosolyog rám. - De sokkal könnyebb lenne elhinnem, ha legalább mosolyognál vagy mutatnál egy kis életkedvet.
  - Ígérem, hogy már nem kell sokat várnod rá. - ölelem meg. 
  - Srácok még öt perc. - nyit be Paul.
  - Hát akkor sok sikert, mindenkinek, mi Melel itt leszünk és szurkolunk nektek. - mosolyog Norah, mire én bólintok egyet.
  - Mikor lejöttök, mi várni fogunk rátok. - teszem hozzá. Végigvezetem a tekintetem rajtuk, majd Louisnál állok meg. - Most pedig menjetek mielőtt még lekésitek a saját koncerteteket.
  Hogyha őszintének kell lennem, biztosan nem mondom azt, hogy figyeltem, ahogy a színpadon vannak. Inkább csak ott voltam és gondolkodtam, de semmire sem jutottam. Az agyam kifáradt. Alig mozgok, mégis úgy érzem, hogy ez a sok gondolkozás kifáraszt, bár aludni nem fogok tudni.
  - Mel, én lefekszem. - ásít Zayn. - Rendben leszel?
  - Persze, csak megyek még sétálok egyet, de nyugi csak itt a kertben. - nyugtatom meg mielőtt még lebeszélne róla. - Jó éjt. - mosolygok rá.
  - Ne maradj sokáig. Jó éjt, Mel.
  Kiléptem a szobából, majd lefelé vettem az irányt. Amint a lift ajtaja kinyílt előttem, meggondoltam magam. A lábaim nem a kert felé vittek, hanem pontosan a másik irányba...

1 megjegyzés:

  1. Jaj, úgy szégyellem magam, hogy eddig nem írtam, bocsánat :'( Szóval, ma ugye szerda van, én pedig várok az új fejezetre :D Ez a rész is jó volt, csak néha úgy összekuszálódtak nekem a dolgok... bár lehet, hogy csak fáradtság miatt, nem is tudom, miért jegyzem meg :D

    VálaszTörlés