29.rész Elegem lett belőle egy életre!

Sziasztok! 

Meghoztuk a következő részt, ami reméljük tetszeni fog! 

Nagyon köszönjük a támogatásotokat, nagyon sokat jelent nekünk!

Várjuk a véleményeket, jó olvasást! 

Ölelünk Titeket, 

Amelia & Evelyne 

Norah

Fel sem fogom azt ami pár perccel ezelőtt történt. Mel távozása után Louis is azonnal eltűnt a szemünk előtt. Olyan mérgesnek és sebzettnek éreztem magam. Mindig erősnek és rettenthetetlennek mutattam magam, erre maga az ellenség aki kiváltotta belőlem ezt. Tartottam magam előtte, de ha el kellene mesélnem a történteket, akkor biztos sírva fakadnék. A kezemet nézem, amin még mindig ott vannak mocskos ujja nyomai. Biztos voltam benne, hogy lila foltot fog hagyni, ami addig emlékeztet a történtekre, míg el nem tűnik. A bőröm éget és fájt, meredten bámultam hátha akkor eltűnik vagy meg nem történté tudnám csinálni, de semmi. Erős karokat éreztem meg a derekam körül, magához húzott, majd kezeibe vette a fájó területet. Aggódva vizsgálta, végül csak végig simított rajta. Karjai közé bújtam, szükségem volt egy ölelésre. Szorosan vont magához, miközben nyugtatóan simogatta a hátamat.

- Meg fogom ölni, Louis. - morogta hajamba.

- Nem érné meg, nem szívesen látogatnálak egy börtönbe. - suttogtam nyakába. A magasság különbség ellenére, lábujj helyre álltam, hogy még jobban át tudjam ölelni.

- Szóval élvezed a társaságom ?

- Ezt meg honnan veszed ?

- Nem szeretnél rácsok mögött tudni. - a franca is megfogott.

- Az egy dolog, de akkor sem élvezem a társaságod. - suttogom a fülébe. - Csupán most kezdelek megismerni. - próbálom menteni a menthetőt, de lehetetlen.

- Egyszer még úgy is igazad adsz nekem. - távolodik el, hogy lássa az arcomat.

- Menjünk a többiekhez, már biztos várnak minket. - terelem a témát.

Kezeit derekamra helyezi ismét, közel húz magához, majd az étkező felé indulunk. Nem szólalok meg, nagyon is a gondolataimba merülök. Arról amit mondott, azt hiszem igaza van, alig ismerem még is, mintha vonzódnék hozzá. Féltem, nem akarom, hogy baja essen. Egyszerűen csak élvezem a társaságát, pontosan úgy, ahogy ő is mondta. Próbálom tagadni, de saját magamnak legalább be kell vallanom. Nem tagadhatom örökké, nem győzködhetem saját magamat is arról, amit tudok. Ha előtte tagadom is, egyszer még a fejemhez fogja vágni, hogy nem csak őt, de magamat is győzködöm, azt pedig nem szeretném. A csatát amit magammal, ellene és vele vívok akkor veszíteném el, végleg.

Egy idős házas páron és pár egyedül ülő nőn és férfin, csak a fiúkat veszem észre, amit beléptünk a hotel éttermébe. Kézen fog és úgy vezet a többiekhez, akik nagyban beszélgetnek valamiről. Közelebb érve, pedig már azt is tudom, hogy a koncertről.

Harry udvariasan húz ki nekem egy széket, majd közvetlenül mellettem foglal helyett. Tányéromon már a szokásos reggelim virít, gabona pehely és tej. Az asztalnál úgy folytatódik a beszélgetés, mintha már mi is itt ültünk volna. Hazzt is a beszélgetésbe vonják, én pedig csak ülök és játszom az étellel. Ez az egyik kedvencem reggelire, most még sem kérem. Egy falat nem menne le a torkomon ezek után, azt hiszem kisebb sokkot kaptam. Az asztaloknál való beszélgetés, a tálak csörgése túl sok nekem. Zsong a fejem és fogalmam sincs, mikor akarja ezt abba hagyni.

- Jól vagy ? - hajol a fülemhez Harry, nem szólalok meg csak némán bólintok.

- Tényleg hol van Mel ? - néz körbe Zayn, erre a kérdésére lehajtom a fejemet.

- Fent a szobájukban, biztosan pakol. - válaszolta helyettem Hazz, amiért hálás vagyok neki.

- Hová költözik ? Mi történt ? - bombázott tovább a kérdéseivel.

- Mivel Norah előre jött, ti pedig egyedül hagytátok össze találkozott Louissal. - beszélt dühösen. - Mel-el pont egyszerre szálltunk be a liftbe, majd olyan láttunk és hallottunk, ami neki valószínűleg nagyon sok volt. Ki van bukva Louisra.

- Mit csinált veled az a barom ? - fordul felém a bal oldalamon ülő Liam.

Képtelen voltam megszólalni, hatalmasat nyeltem féltem fel pillantani. Kezemet emeltem, majd az asztal közepére tettem, hogy mindenki láthassa. Szemeimbe könnyek szöktek, amiket igyekeztem gyorsan le törölni. Styles megfogta a karomat, majd magához húzott egy ölelésben.

- Ezt nem fogja ennyivel megúszni. - morogta Liam.

- Veszekedtünk, aztán megragadott. - helyezkedtem úgy, hogy lássam a fiúkat. - Bevallotta, hogy ő tehet a szoba kavarodásról, azt remélte így Mellissa megbocsájt majd neki. Mel tombolt egy sort, aztán fel viharzott, Louis pedig utána. - motyogtam a kis mesémet. 

- Jobb lesz, ha felmegyek és megnézem Mellissát. - állt fel Zayn. - Légy erős. - nyomott puszit a hajamba.

- Igyekszem. - eresztettem meg egy mosoly félét. - Zayn! - szóltam még utána, mire érdeklődve fordult hozzám. - Kérlek ne hagyd, hogy butaságot csináljon. - néztem mélyen barna szemeibe.

- Milyen butaságra gondolsz ? - kíváncsiskodott.

- Sajnálom, de nem mondhatom el pontosan, bármilyet. Kérlek, ne téveszd szem elő. - könyörgött neki.

- Megígérem, hogy vigyázok rá.

Percek telnek el, amikor is már csak hárman maradunk. Niall a szobájába igyekezett egy kisebb pihenésre, hogy megeméssze azt a sok ételt amit evet. Liam már rég befejezte még sem hagy itt minket, Hazz eszik igaz, sokszor merül el a gondolataiba. Megértem őt, hisz nem lehet könnyű neki. Félre ismerte a legjobb barátját, akiről mindig eldicsekedhetett, hogy úgy ismeri, mint a saját tenyerét. Hatalmasat tévedett, most próbálja az egészet feldolgozni.

- Norah, én hoztam neked a reggelit, te pedig még hozzá sem nyúltál. - sóhajtja Liam.

- Igazán kedves tőled, de nem vagyok éhes. - mosolyogtam rá.

- Enned kell. - jelenti ki Harry.

- Kedves, hogy aggódtok, de jól vagyok. Talán kellene egy kis friss levegő. - álltam fel. - Később találkozunk.

***

Amilyen gyorsan csak tudtam Bern utcáin akartam lenni. Soha nem jártam még itt így csak elindultam az egyik irányba. Igyekeztem minden gondolatomat kizárni, még sem ment. Valami mindig újra pörgött előttem.

" - Miért jöttél utánam ? 

- Mert aggódtam érted. Nem szeretném, hogy bajod essen. - suttogta mélyen szemeimbe nézve. 

- Egyedül is jól meg lennék. - vágtam vissza. 

- Nem, mert feldúlt vagy. - ellenkezik. "

Még most sem értem órákkal később, miért jött velem. Őszintén nagyon jól vagyok a társaságában, nem szólal meg csak, ha nagyon muszáj. Sétálunk a városban és már sokkal jobban érzem magam. Ebédre egy kis étterembe ültünk be, ahol már beszélgetést kezdeményeztem. Számomra már kezdet nyomasztó lenni a csönd. Jól elbeszélgettünk, most pedig már a szálloda liftjében haladunk a megfelelő emeltre.

Szobánkba beérve lerúgtam magamról a cipőimet, majd az erkélyre vonultam. A korlátnak támaszkodtam és figyeltem a rajongókat, akik lent várakoznak a fiúkra. Egy ideje nem kerített hatalmába a rajongóktól való félelem. Túl sok minden történt, hogy arra tudtam volna gondolni. Mellissa miatt nagyon aggódom, szörnyű barátnő lehettek, mert nem inkább őt kerestem meg, nem mellette voltam, hanem inkább Harryvel kettesben. Azt is megértem ha lecserélne Zaynre, hihetetlen gyorsasággal alakult ki a barátságuk.

- Kérlek ne gondolj rájuk. - ölel át Harry.

- Bármilyen furcsa, de nem gondoltam rájuk, inkább Mellissára.  -  döntöttem vállára fejemet.

- Ő jól van, beszéltem Zaynel. Az a kérdés, te jól vagy - e. - fogta kezei közé a fájó kezemet.

- Meddig bizonygassam még, hogy jól vagyok. - sóhajtok fel. - Tudod, rossz barátnőnek tartom magam.

- Miért ? - döbbent meg.

- Mert veled vagyok, a helyett hogy őt vigasztalnám. - motyogtam a nyakába.

- Ne így állj hozzá! Idő kellett neked is, azok után ami történt. - igazán értékeltem, hogy nem mondta ki. - Ő sem volt egyedül, ahogy te sem. Próbáljuk rendbe tenni a kapcsolatunkat és most mellettetek állunk, nem pedig Louis mellett. - folytatta.

- Megzavartam valamit ? - jelenik meg a semmiből Liam.

- Nem, gyere csak. - mosolygok rá.

- Hát nekem nem úgy tűnik. - neveti el magát.

- Mi szél hozott, hogy még kopogni sem kopogtál ? - morogta el a kérdést Hazz, miközben fejét a hajamba rejtette.

- Haver, kopogtam. - veregette vállba.

- Szívás. - kuncogtam.

- Nem szemétkedünk. - csikizte meg az oldalamat.

- Én, soha. - tiltakoztam.

Nem zavart minket, hogy ott van Liam, úgy viselkedtünk, mint amikor kettesben vagyunk. 

- Magatokra hagyjalak ? - zavart meg minket Li, mindent tudó mosollyal az arcán.

- Igen.

- Ne. - vágtuk rá teljesen egyszerre.

- Jobb lesz ha megyek. - nevetett. - Később beszélünk. Aztán jók legyetek.

- Elmegyek zuhanyozni. - bontakoztam ki az öleléséből. Berohantam a fürdőbe a  pizsamámmal, majd a víz alá álltam. Villám sebességgel törölköztem meg és bújtam ruháimba. Kilépve Harry még az erkélyen állt, bebújtam az ágyba, majd próbáltam pihenni, mert kimerített ez a nap. Pillanatokon belül egy kéz ölelt át, végül szorosan hozzám simult.

- Megbántottalak valamivel ? - suttogta.

- Nem, csak fáradt vagyok. - hazudtam.

- Akkor aludj. - csókolt arcon.

- De ugye itt maradsz velem ?

- Igen. Aludj, mert hosszú napod volt. - takart be.