2014. szeptember 17., szerda

24.rész - Ennyi telik tőlünk mostanság, veszekedés!

Sziasztok!
Meghoztuk nektek a következő részt, aminek reméljük örültök
majd. Kicsit elszomorít minket, hogy nem kapunk kommenteket, 
de reméljük változni fog ez az egész! Köszönjük a bíztatást
és az olvasókat, ti tartotok életben minket!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket!
Amelia és Evelyne!



Melissa



  - Hercegnő! - cirógatta meg valaki az arcom. Nem akartam felkelni. Ma tényleg semmi kedvem nem volt hozzá. A fejem hasogatott, minden apró neszre egyre jobb éreztem azt, hogy mindjárt szétmegy. Mikor ígértem meg magamnak, hogy nem fogok többet inni? Alig pár napja és tessék mégis rohadt másnapos vagyok. Sokkal rosszabb az előzőnél. - Érzem, hogy fent vagy. Nyisd ki a szemeid. - suttogja Zayn, de én csak megrázom a fejem, mire ismét belenyilall.
  - Ó a rohadt életbe. - morgom, majd mindkét kezemmel a fejemhez kapok. - Könyörgöm soha többet ne engedj inni vagyis ne ennyit. - suttogom, miközben a párnába fúrom a fejem. - Zayn én biztosan nem megyek le. Nem vagyok éhes, csak aludni akarok. - motyogom a párnába, mire ő felkuncog. Bántja a fülem, de nem szólok semmit sem.
  - Jobb lesz meglátod. - szedi le róla a takarót.
  - Dehogy lesz az. - rántom vissza. - Én nem akarok felöltözni és semmit sem csinálni, csak aludni. - morgom.
  - Amint ettél hercegnő, folytathatod a henyélést, de addig nem. - rántja le rólam ismét, majd érzem, hogy a testem alól eltűnik a puhaság.
  - Mit csinálsz? - nyitom ki a szemeim. - Zayn azonnal tegyél le. - parancsolok rá. - Jó legyen, megyek csak tegyél le. - sóhajtom, mire ő vigyorogva letesz. 
  - Meglátod, hogy még hálás leszel nekem ezért. - kuncog. - Mellesleg nagyon tetszik a szerelésed.
  - Francba. - káromkodom el magam, mikor észreveszem, hogy csak fehérnemű van rajtam. Felkapok egy toppot és egy nacit, majd morogva belebújok és kimegyek az ajtón nyomomban Zaynel.

***

  Nem sokat ettem, mivel alig ment le pár falat a torkomon, de igazuk volt kicsit jobban érzem magam az éltétől. Bár a fejfájásom egyáltalán nem szűnt még és valószínűleg estig nem is fog. Úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger vagy milliószor lelöktek volna egy szikláról, inkább mindkettő egyszerre. Rég volt már, hogy ennyit ittam, nem is emlékszem pontosan mikor. Kinek akarok hazudni? Pontosan tudom, hogy mikor ittam le magam utoljára ennyire. Amikor ugyanez történt csak másfél évvel ezelőtt. Akkor basztak át utoljára ennyire, sőt sokkal jobban, mint most. Hiszen akkor már együtt voltunk és én elmondtam neki az érzéseim, de cserébe mint kaptam, csak annyit, hogy nem vagyok neki elég fontos, hogy elhagyja a barátnőjét. Azt sem tudtam, hogy barátnője van, hiszen egy szóval sem említette. Én beleszerettem miközben neki végig ott volt a másik csaja, aki mit sem tudott rólam és valószínűleg sosem derültem ki számára. Talán jobb is volt így, hiszen elég ha csak egy embernek törik össze a szíve, nem? Minek egy másik lányét is darabokra törni, ha egynek már megvolt? Utálom a tudatot, hogy fél évig nem jöttem rá nem csak én vagyok neki, pedig annyi árulkodó jel volt, mégsem vettem észre. Volt, hogy napokon át nem találkoztunk csak beszélgettünk, de akkor is csak röviden mivel azt mondta, hogy nagyon sok a dolga vagy éppen a családját látogatja meg, akik nem is tudtak róla, mint később kiderült. 
  Szerencsémre ez most nem így történt, bár magam ismerve már nem sok kellett volna hozzá. Nehezen kedvelek és engedek közel magamhoz embereket, de ha egyszer megtettem onnan már nincs visszaút, egyenes út vezet a szerelemhez, ami ha tetszik, ha nem kialakul. Viszont most még időben nyomták a kezem a Stop táblát. Az is lehet, ha csak egy vagy talán két nappal később tudom meg már késő lett volna. Bele sem akarok gondolni, hogy mit éreztem volna akkor, hiszen ez is nagyon fájt, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy barátok voltunk, inkább csak párszor megvigasztalt, ami számomra nagyon sokat jelentett. Emlékszem milyen volt a karjai között ébredni, de abban is biztos vagyok, hogy ez volt az első és utolsó alkalom. Tudom, hogy nem haragudhatok rá örökké, de olyan könnyen nem is fogok neki megbocsájtani. A bocsánatom ki kell érdemelni, ami őt elnézve nem lesz könnyű. Hiába tudja, hogyan tud megvigasztalni, mivel most miatta szenvedek, inkább csak szenvedtem. Már nem érzek erős szúrást a mellkasomba, ha belegondolok mi történt, igaz csak pár nap telt el, de már sokkal jobban vagyok és Norahnak és a többieknek köszönhető. 
  Dörömbölésre lettem figyelmes. Minden egyes ütésnél belenyilallt a fejembe. Ki az a hülye állat, aki így veri azt a rohadt ajtót. Mindenki pontosan tudja, hogy rohadt másnapos vagyok akkor mégis minek zavar?
  - Nyisd ki azt az ajtót, Mel! - dörömböl tovább. Louis!? Mi a francot keres ő itt? És miért dörömből az ajtómon.
  - Takarodj innen! - emelem fel a hangom. - És rohadtul fejezd be ezt a dörömbölést! - teszem hozzá. De mit sem ér a szavam folytatja tettét. 
  - Nem megyek el, míg meg nem hallgatsz! - jelenti ki. - Ha kell itt fogok dörömbölni egész áldott nap és nem érdekel, hogy mennyire fáj tőle a fejem vagy neked, mert beszélni akarok veled és csak most van rá alkalmam.
  - Tűnj már el! - vágom az ajtóhoz a kezemben lévő párnát. Az ütések egyre gyakoribbak lesznek, mire én mérgesen ülök fel az ágyban. - Fejezd már be az istenit! - kiáltok rá.
  - Ha kinyitottad azt a kurva ajtót azonnal abbahagyom! - lábaimra állok, mire kicsit megszédülök, de hamar összeszedem magam, majd elballagok az ajtóig, ahol megállok.
  - Fejezd be! - vágom az öklöm az ajtóba, mire megszűnik a dörömbölés. Sóhajtva fordítom el a zárat, majd nyitom ki az ajtót. - Mit akarsz? - emelem fel a szemöldököm.
  - Beszélni veled, mint már mondtam. - morogja. - Csak hallgass meg, csak ennyit kérek tőled. Nem tudod, hogy mi van és elítélsz, ebből pedig már nagyon elegem van. Mindenki úgy néz rám, mint egy csalóra, de nem vagyok az! - emeli fel a hangját. A folyosón elhaladó emberek felénk kapták a fejüket, így megfogtam a pólóját és behúztam a szobába, majd becsaptam az ajtót.
  Sietve visszamásztam az ágyamba, majd magamhoz ölelve egy párnát vártam, hogy végre megszólaljon, de nem tette. Sóhajtottam egyet, majd felé fordultam. Engem bámult, szemei szinte szikrákat szórtak. Kérdőn vontam fel a szemöldököm, mire ő közelebb jött, majd leült az ágyam szélére, de még mindig csendben maradt.
  - Szólalj már meg. - csattantam fel. - Nem érek rá egész nap.
  - Oké, csak hallgass végig. - sóhajtja. - Igaz, hogy barátnőm van, de ő most New Yorkban él. Lehet, hogy látásra úgy tűnik minden rendben van közöttünk, de ez nem így van. Elel már nem olyan a kapcsolatunk, mint volt. Eltávolodtunk egymástól, ritkán beszélünk és ha megtesszük akkor is veszekszünk, csak. - néz a szemembe. - Tudom, hogy nem lett volna szabad így kikezdjek veled, de felkeltetted az érdeklődésem és tudom, hogy nem csak én érzem így.
  - Rohadtul nem tudod, mit érzek! - csattantam fel. - Ne merd azt mondani, hogy kedvelsz, mert nem így van! - vágom hozzá. - Azt, hogy nem vagytok jóban pedig nem hiszem el. - ejtem ki minden gondolkodás nélkül a szavakat. - Engem nem verhetsz át, nincs olyan, hogy a média semmit sem tud. Hazudsz! És nem érdekellek, ahogy te sem engem. Világos? - nézek egyenesen a szemébe. - Nem kedvellek, sőt gyűlöllek.
  - Ne mondj olyat, amint te sem gondolsz komolyan. - ül hozzám közelebb, de megáll, amint oda kapom a tekintetem. - Amint mondtam pedig minden szava igaz. Nem vagyunk jóba, bebizonyíthatom, az üzenetekkel vagy akár egy beszélgetéssel is.
  - Ne etess engem minden szarral Louis! Nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak játszadozol velem, nem ez lenne az első alkalom. Csak arra kérlek, hogy hagyjál békén, ne szólj hozzám és ne is érj hozzám, húzom el a kezem, mikor észreveszem, hogy közelít felém az övével.
  - Miért nem érted meg, hogy nem hazudok neked! - üvölt rám. - Most az igazat mondom! - tárja szét a karjait. - Hogy bizonyítsam be? - kérdi idegesen.
  - Ha tényleg kedvelsz, ahogy mondtad bár kétlem, akkor most magamra hagysz és nem közeledsz felém, amíg én nem teszem ezt veled. - mondom nyersen. - Átvertél és ez nagyon szarul esett. Benned bíztam meg először a bandából és tessék csalódnom kellett, de ha adsz pár hetet, lehet túlteszem magam rajta és képes leszek ismét rád nézni, de az nem most lesz! 
  - Rohadtul nem értelek?! Elmondtam az igazat, mégis eldobsz. Miért?
  - Mert kurvára megbántottál, nem akartam még egyszer átélni azt az érzést, de te mégis átéltetted velem. Most pedig takarodj ki a szobámból! - emelem fel a hangom. - Most! - vágom hozzá a párnát. Dühösen néz rám, majd az ajtó felé rohan, feltépi azt és jól bevágja, minek a hangjába beleremegek. 

***

  Hiába aludtam végig szinte az egész napot és éjjel, mégsem érzem magam kipihentnek. Louisal való veszekedésem elvette a maradék energiám is. Sóhajtva bújtam ki az ágyból, majd mentem a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyoztam, majd rendbeszedtem magam, ugyanis nemsokára indulunk tovább. Ha jól tudom a következő megállás Bern lesz, még sosem voltam ott, de biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom. Amint kimentem és befejeztem a pakolást, már nyílt is az ajtó, amin Harry és Norah lépett be.
  - Jó reggelt! - mosolyogtam rájuk, majd öléssel köszöntöttem őket.
  - Látom már sokkal jobban érzed magad. - kacsint rám Harry.
  - Sokkal. - suttogom. - De kérlek, ne engedjétek, hogy ennyire leigyam magam, még most is érem, ahogy zsong a fejem, pedig már ez a második nap. - nevetek fel kínosan.
  - Ne aggódj nem fordul elő, ha rajtam múlik. - biztosít Norah. - Én a mostanit sem akartam engedni, de tudtam, hogy erre most szükséged van. - vonta meg a vállát.
  - Mikor indulunk? - kérdeztem Harryre nézve.
  - Hát Paul azt mondta, hogy menjünk lefelé, szóval gondolom hamarosan. - néz rám. - Segítsek ezeket levinni? - bök a bőröndjeim felé, mire én aprót bólintok. - Utána jövök a tieidért is. - mosolyog Norahra.
  Tudtam, hogy kedvelik egymást. Örülök, hogy Norah megnyílt előtte és közelebb engedte őt magához. Érzem, hogy Harry boldoggá fogja őt tenni, csak Norah is be kell vallja magának, hogy nem csak barátként kötődik hozzá, hanem kicsit több.
  A kocsiban ülve, mindenki csendben volt. Ahhoz képest, hogy reggel volt és mindenki most kelt fel, nem voltunk kipihentek, ez leginkább rajtam és Louison látszott. Gondolom nem csak engem viselt meg a tegnapi veszekedésünk, amiről természetesen nem szóltam senkinek sem, pedig jó lenne valakinek elmondani. 
  A repülőre érve kicsit változott a terv. Mikor jöttünk Zayn ült egyedül, de én úgy gondoltam, hogy mellette fogok helyet foglalni, ahogy Harry Norah mellett, így Louis maradt magában. Kicsit örültem is neki, tudom, hogy nem szép, hogy mindenki levegőnek nézi miattam, de jól esik, hogy ennyire próbálnak felvidítani még ezzel is.
  - Jól vagy? - kérdezte Zayn.
  - Persze. - dőltem a vállának. - Csak fáradt vagyok. 
  - Hát akkor helyezd magad kényelembe és aludjunk, míg meg nem érkezünk. - mosolyog rám, mire én aprót bólintok, majd behunyom a szemeim.

1 megjegyzés:

  1. Bocsánat, hogy eddig nem kommenteltem, ígérem, mostantól fogok :D Uhh, ez nagyon jó rész volt... <3 Izgatottan várom a kövit! ;)

    VálaszTörlés