2014. szeptember 3., szerda

22.rész - Csak egy kis vicc..

Sziasztok!
Meghoztuk nektek a következő részt!
Reméljük tetszeni fog és várni fogjátok majd a folytatást!
Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
További szép hetet és kitartást a suliba!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket!
Amelia és Evelyne!



 Melissa


  Morcosan vettem tudomásul, hogy egy puha kéz simogatja az arcom, gondolom felébreszteni próbál, de én még aludni szeretnék. A kezemmel elkapom az övét, majd magam mellé teszem és megfordulok, mire kuncogni kezd.
  - Ideje felkelned hercegnő! - suttogja a fülembe, amivel eléri a célját. Fáradtan nyitom ki a szemeim, majd fordulok meg, hogy lássam ki nem hagyja pihenni a hercegnőt szavait utánozva. - Jó reggelt mosolyog rám kedvesen Zayn. - Már azt hittem a vödör vizet kell hozzam, hogy felébresszelek, de úgy látszik csak simogatásra volt szükséged. - nevetett fel.
  - Hagyj aludni. - morgom.
  - A hasadra süt a nap, a fiúk mindjárt éhen halnak, én pedig itt maradtam, hogy felkeltselek, pedig jómagam is mindjárt éhen veszek. - néz a szemembe, mire sóhajtva, de felülök az ágyban. - Már mindjárt jobb.
  - Nem akarok lemenni. - sóhajtom. - Aludni akarok. - reggel van, az éjjel alig aludtam és ilyenkor elég nyűgös is vagyok, amit mindebizonnyal hamar megfognak szokni a napok teltével. 
  - Enned kell. - rázza a fejét. - Most pedig szépen felöltözöl, majd lemegyünk és eszünk utána pedig kitalálunk majd valamit. - mosolyog rám, de én csak a fejem rázom. A próba óta nem is láttam, de valamiért úgy érzem, ha most kiteszem a lábam akkor szembemegyek vele és ezt nem akarom. - Nem lesz ott, beszéltem Liam-el és nincs ott. - szólal meg.
  - Jó legyen, csak adj 15 percet és már mehetünk is. - morgom, majd kiszállok az ágyból, de mielőtt még a bőröndömhöz mennék, megölelem a zselés hajú fiút. - Köszönöm, hogy nem hagytok magamra.
  - Szóra sem érdemes. - ölel vissza. - Megérdemli azért, amit tett veled, hogy egyedül legyen. - nyom egy puszit az arcomra. 

***

  Nem hazudtam neki, tényleg kész volt annyi idő alatt. A tükörbe nézve eldöntöttem, hogy nem fogok szomorkodni, nem éri meg. A szemem kihúztam, majd a hajam is megigazítottam és felvettem egy rövidnadrágot és egy fehér inget, ami átlátszó volt. Kardigánommal a kezemben mentünk ki a szobából.
  - Jól nézel ki. - szólalt meg Zayn a liftben. De nekem a szemem másra figyelt. Pontosabban a lifttel szemben lévő ajtón bejövő fiúra, még szerencse, hogy ő nem vett észre, mivel az egész csak egy másodperc volt. 
  - Köszi. - mosolygok rá. 
  Hamar megreggeliztünk, majd arra jutottunk, hogy mivel ma szabad nap van, amit pihenéssel kell tölteni a koncert előtt lemegyünk a medencéhez. A fiúk szóltak Harrynek, én pedig írtam Norahnak, akik szintén benne voltak. Miután mindenki átöltözött és meg is érkezett, természetesen Louist kivéve, de nem sok kellett, hogy ő is megjelenjen. Kirázott a hideg, mikor magamon éreztem a tekintetét, alig volt rajtam ruha, de nem számít. A legjobb bikinim vettem fel, nem fogom neki engedni, hogy elrontsa a kedvem. Nem vagyok együl és ezt a többiek be is bizonyították. Nem akartam bemenni a vízbe, mert akkor sosem hoznának ki onnan, így csak néztem őket a széléről, amíg meg nem éreztem egy kart a derekamon.
  - Had magyarázzam meg. - szólalt meg egy jól ismert hang.
  - Vedd azt most azonnal el onnan. - mondtam a kezére mutatva. Sóhajtva teljesítette a kérésem, én pedig megfordultam és a szemébe nézve mondtam, amit kellett. - Megmondtam neked, hogy néz levegőnek örülnék ha végre betartanád. Láttam, hogy szólásra nyitná a száját, de megszólalt a telefonja, így sóhajtva vette fel, majd ment el mellőlem. Én pedig vissza indultam az ágyhoz, de valaki felkapott, mire halk sikítás hagyta el a számat.
  - Gyere be velünk a vízbe. - indult meg velem nevetve Harry. Mielőtt még megszólalhattam volna bedobott a vízbe, magával együtt.
   - Ezt még megbánod. - fröcsköltem le, amint felértem a víz alól. 
  Nevetve telt el a nap, persze nem mindenki élvezte annyira, mint mi, de mit számít az? Az a lényeg, hogy mi örültünk neki. Délután kimerülten dőltünk be az ágyainkba, majd tettük el magunkat másnapra, amikor kezdetét veszi az igazi turné, hiszen holnap délután lesz a fiúk első koncertje. 

***

  Mindenki izgatottan járkált fel-alá a folyosón. Sosem gondoltam, hogy ők is szoktak izgulni, de úgy látszik tévedtünk. Norahval eleinte kuncogtunk, de utána rájöttünk, hogy ezzel egyáltalán nem segítünk nekik, így odamentünk külön-külön mindegyikőjükhöz, majd szorosan megöleltük őket, természetesen egyet kivéve. A koncert elkezdődött, a fiúk ujjongva köszöntötték a rajongóikat, amin én mosolyogtam. Egy hónappal ezelőtt, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy koncertjükön fogok lenni és elég jó kapcsolatot ápolok, majd velük a szemükbe röhögtem volna, hiszen ki nem állhattam őket. De így, ahogy nézem őket a színpadon és igazából is megismertem majdnem mindegyikőjüket, megváltozott a véleményem róluk. Látszik rajtunk, hogy szeretik ezt csinálni, hogy nem beképzelt majmok, hanem aranyos srácok. Lehet, hogy nem kellett volna, de még Louisról is ezt mondom, ahogy a színpadon van. Ott olyan másnak tűnik, bár az én szememben eleinte is más volt, még jó, hogy hamar kiderült az igazság mielőtt még nagyobbat koppanhattam volna. Eleinte érzelmesebb számok váltották egymást, de aztán jöttek a pörgősek is. Én és a fiúk tudtunk Norah tervéről, bár szerintem egy kicsit erős lesz, de megérdemli, hátha tanul a hibájából és más lányok nem kerülnek majd az én helyembe. Eljött az legutolsó pörgős szám is, amin minden történni fog. Norah vigyorogva nézte a színpadon ugráló Louist, egészen addig, míg Zayn és Harry a hátánál állva le nem szakította róla a nadrágját. A közönség sikítani kezdett, míg a színfalak mögött mi hasunkat fogva nevettünk. Louis arca paradicsom vörös lett, majd leszalad a színpadról.
  - Hogy a rohadt életbe! - káromkodott folyamatosan, míg elhaladt mellettünk. - Ki volt az a barom, aki erre képes?! - fortyog magában, amit mi addig tűrtünk nevetés nélkül míg el nem tűnt az ajtó mögött.
  - Hát ezt megkapta. - tette a vállamra Norah a kezét.
  - De még mennyi. - bólogattam hevesen. 

***

  A koncert után Paul kicsit kiabált a fiúkkal, de nem volt olyan vészes. Természetesen mi is bocsánatot kértünk tőlük, de ők csak annyit mondtak, hogy megérte. Most a szobánkban vagyunk és készülünk az esti bulizásra. Annyi jó a koncertekben, hogy utána mindig bulizni mennek a srácok és nekik köszönhetően mi is. Egy fekete miniruhát vettem fel, hozzá illő fekete magassarkúval, meg kiegészítőkkel.
  - Tetszik ez a ruha. - húzta meg az oldalát Liam, mikor kiléptünk a szobából, amin én csak mosolyogtam. Louisra pillantottam, aki még mindig fortyogott a dühtől, amit megértek, csak nem igazán érdekel. 
  Mindannyian begyömöszölődtünk egy kocsiba, aminek köszönhetően én majdnem megint Louis ölében kötöttem ki, de helyette Zayn felajánlotta a sajátját, amit vigyorogva fogadtam el, bár ez Louisnak egyáltalán nem tetszett. 
  - Megtudnám szokni ezt a helyzetet. - nevetett Zayn.
  - Remélem tudod, hogy neki is csaja van. - morogta a kelleténél hangosabb Louis.
  - Pontosan tudom, de ő nem közeledik felém, ő csak haver. - vágom rá.
  - Hát persze. - forgatja a szemét.
  - Te csináltad, hát akkor viseld is el, haver. - szólal meg Zayn is.
  - Most komolyan mind ellenem vagytok? - csattan fel. - Nem is hallgatjátok meg a magyarázatom, akkor mégis mit vártok tőlem? Nem mindent tudtok, de ha nem is figyeltek rám, nem is tudjátok meg.
  - Mit nem tudunk rólad? - vonja kérdőre Harry. - Szerintem én mindent tudtam, de nem gondoltam volna, hogy képes vagy ezt tenni vele - mutatott rám - vagy Elel. - nézett barátja szemébe.
  Az út további része csendben telt, egészen addig míg meg nem érkeztünk a szórakozóhelyre, mert ott egyből mentek asztalt foglalni a többiek, de persze magamba nem engedtek a pulthoz, hogy igyak, így kaptam egy bébiszittert, név szerint Zaynt. 
  - Valami erőset. - mosolygok rá, mikor megkérdezi mit kérek. Bólint majd a fiúhoz fordul és leadja a rendelést. Fogalmam sincs, hogy mit rendelt, de azt mondta, hogy ettől erősebbet még nem ivott. - Ugye tudod, hogy ha én inni fogok, márpedig fogok. - szögezem le. - Olyan leszek mint egy kisgyerek, aki mindent ki akar próbálni, még azt is, amit megtiltottak neki. - nevetek fel.
  - Hát, majd én megállítalak benne. - mosolyog rám. - Vannak módszereim, hidd el. - kacsint. - Tessék. - nyújtja felém az italt.
  - Kösz. - belekortyolok és hát igaza volt, tényleg erős, de nekem ez pont jó, mert részeg akarok lenni, nem akarom, hogy parancsoljanak nekem, semmit sem akarok csak bulizni és jól érezni magamat. 
  Visszamentünk a többiekhez, majd leültünk és mindenki inni kezdett, persze a fiúk és Norah csak mértékkel. Ellentétben velem és Louisal, akik poharat-pohár után ittunk. Hamar a fejembe szállt az ital és egyre jobban kezdtem ellazulni, ami nagyon bejött. Táncolni akartam, így a mellettem ülő srác kezéért nyúltam, majd a parkettre rángattam.
  - Nem nem vagyok jó táncos. - nevetett.
  - Leszarom, csak mozogj. - kuncogtam, majd ringatni kezdett magam a zene ritmusára. Igaza volt, tényleg nem a legjobb táncos, de nekem ő is megfelel. Jól érzem magam vele és vigyázz rám, vagyis azt mondta, hogy fog.
  Mikor mindenki a parketten táncolt, már nem figyeltek rám olyan nagy elővigyázatossággal, mint az elején, így hamar elszöktem a körükből és táncolni kezdtem, amíg át nem karolt valaki hátulról. Először azt hittem, hogy Louis az, de nem ő volt, egy nagyon helyes szőke hajú srác volt. Megfordultam, majd a karom átkulcsoltam a nyaka körül és táncolni kezdtünk. Több, mint két szám ment le, mikor már ott voltunk, hogy alig választ el minket pár centi, de persze valakinek ezt meg kellett szakítania.
  - Lekérhetem? - szólalt meg a hátam mögül egy rekedt kissé ideges hang. Francba, most bajban vagyok. A srác azonnal lelépett, én pedig egyből rájöttem, hogy ez annak köszönhető, hogy a hátamnál lévő fiú nagyon mérges. Félve fordultam meg, majd néztem bele szikrázó zöld szemeibe. - Legközelebb hozzákötözünk egyikünkhöz, hogy ne tudj elszökni. - nyúl a kezem után, majd húzni kezd az asztalhoz.
  - Azt hiszem jobb, ha megyünk. - szólal meg Norah, mire mindenki bólogatni kezd. - Zayn te viszed Melt, mert ahogy látom alig áll a lábán és csak rád hallgat. - forgatja a szemét a barátnőm, mire én rá nyújtom a nyelvem. 
  - Őt. - mutatott a kiütött Loura. - Majd viszem én. - sóhajtja Liam.
  Zayn az ölébe kapva visz a kocsiba, majd onnan fel egyenesen a szobánkig, ahol letesz az ágyra, én pedig abban a pillanatban álomba merülök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése