Sziasztok!
Nagyon sajnáljuk a késést. Nem akartunk ennyit késni, de így alakult.
Ígérjük, hogy a következőre már nem kell ennyit várni.
Reméljük tetszeni fog nektek.
Köszönjük a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket!
Amelia S. és Evelyne.
Melissa
Valahogy megéreztem, hogy a visszatérése nem végleges, bár ez már haladás, hogy legalább beszél velünk, velem. Végig azt hittem, hogy sosem fogom már megélni ezt a pillanatot, de ez is csak a paranoiámnak köszönhető. Valamiért folyamatosan a legrosszabbra gondolok, aminek semmi értelme, mivel sosem következik be, de azért bennem van, hogy ez is megtörténhet.
- Megértem, hogy nem akarsz visszajönni, de ugye ez nem azt jelenti, hogy nem jössz velünk a turnéra? - kérdem vonakodva.
Félek a válaszától. Bele se merek gondolni, hogy mit csinálnék, ha azt mondaná, hogy nem jön. Úgy terveztük, hogy együtt megyünk, együtt éljük túl... de nem tudom belőle kinézni, hogy magamra hagyna. Bár a mostani hazugságom miatt, talán még is megtenné.
- Még nem tudom, Mel. - sóhajtja. - Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Hiányzik a családom, de nem tudom, hogy képes lennék-e velük együtt tölteni az időt..
- Nekem sem könnyű, de a tudat, hogy te velem vagy és olyan személyek vesznek körül akiket szeretek megkönnyíti. - nézek rá. - Szeretném, ha te is jönnél, tényleg nagyon szeretném.
- Nekem nem úgy látszik, hogy olyan rosszba lennétek. - vonja fel a szemöldökét. - Sőt azt látom, hogy Louis-al vagy kivel, elég jóba lettél az elmúlt 12 órában.
- Norah. - sóhajtom. - Nem vagyok velük jóba. Igaz azt sem tudom mondani, hogy utálom őket, mert nem teljesen igaz. Utálom, mert elvették a családunkat, de azért, amit Louis tegnap tett értem hálás vagyok. - láttam, hogy meg akar szólalni így folytattam. - Amikor elmentél aggódtam miattad, azt sem tudtam, hogy kivel vagy, mi van veled... és Louis próbált vigasztalni. Tudom, hogy nem lett volna szabad hagynom neki, de szükségem volt valakire, aki azt mondja, hogy minden rendben lesz, hogy még nincs minden veszve és ő ott volt.
- Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam. - néz fel a csomagolásból. - Nem akartam, hogy ez legyen, csak tudod, mi mindig elmondjuk egymásnak az igazságot és fájt, hogy te nem tetted ezt...
- Tudom, de csak neked akartam jót... - suttogom.
- Igen Ed már segített megértetni velem ezt. - mosolyodik el. - Túlságosan felfújom a dolgokat, de ezt már megszokhattad tőlem.
- Örülök, hogy Ed-nél kötöttél ki. - sóhajtottam. - Ha csak az utcán bolyongtál volna, azt nem tudtam volna elviselni, de mikor megtudtam, hogy En-nél vagy megnyugodtam, mert tudtam, hogy vele biztonságban vagy, ő majd vigyáz rád.
Miután Norah befejezte a pakolást lementünk. Azt mondta, hogy beszélni akar anyával, így én a többiekhez mentem a nappaliba. Hát ahogy körülnéztem a társaságon érdekes beszélgetést folyhatott közöttük.
- Köszi, hogy vigyázol rá. - ülök le Ed mellé. - Tudom, hogy melletted biztonságban van.
- Rám mindig számíthatok, kislány. - mosolyog.
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy ti ismeritek egymást. - sóhajtja Liam.
- Hát pedig ismerjük. - vágom rá. - Miért olyan nehéz felfogni?
- Mivel Ed sosem említette, hogy összebarátkozott volna veletek. - morogja Harry.
- Már tudjátok nem, akkor most mi a probléma? - kérdem.
- Semmi. - vágják rá. De én valamiért úgy érzem, hogy ez nem így van. Talán nem is Ed-re haragszanak, hanem arra, hogy csak velük nem vagyunk jóba.
- Mehetünk? - jelenik meg Norah.
- Persze. - áll fel Ed. Én is felállok, majd megölelem őt.
- Vigyázz rá. - suttogom.
- Beszéltem anyával, még nem tudom, hogy veletek tartok-e vagy sem, de holnapig eldöntöm. - néz körbe Norah.
Miután Norah és Ed elment, én ismét a gondolataimba merültem. Mint már sokszor az elmúlt egy napban most is arra gondoltam, hogy mi lesz, ha Norah úgy dönt, hogy nem jön velünk? Képes leszek úgy elmenni, hogy ő nincs ott? Vagy ha elmegyek kibírom majd a hiányát? Fogalmam sincs, hogy képes lennék-e rá.
- Hé, jól vagy? - szólal meg mellőlem Louis. Hogy a fenébe került ő mellém? Hol vannak a többiek.
Miután Norah és Ed elment, én ismét a gondolataimba merültem. Mint már sokszor az elmúlt egy napban most is arra gondoltam, hogy mi lesz, ha Norah úgy dönt, hogy nem jön velünk? Képes leszek úgy elmenni, hogy ő nincs ott? Vagy ha elmegyek kibírom majd a hiányát? Fogalmam sincs, hogy képes lennék-e rá.
- Hé, jól vagy? - szólal meg mellőlem Louis. Hogy a fenébe került ő mellém? Hol vannak a többiek.
- Persze. - sóhajtom. - A többiek már elmentek? - kérdem.
- Nem, fent vannak Lux-al. - néz rám. - Miért vagy ilyen csendes, min gondolkozol?
- Hogy velünk fog-e jönni, vagy sem. - motyogom. - Nem akarok nélküle menni, de hiányoznak a többiek...
- Ne aggódj ezen, velünk fog jönni. - mosolyog. - Abban is igazam volt, hogy megbocsájt neked, szóval hidd el, hogy ebben is az lesz. - vigyorog, mire én is visszamosolygok rá.
- Remélem, hogy igazad lesz.
- Tudom, hogy valószínűleg nemet fogsz mondani, de ma a fiúkkal egy búcsú bulit tartunk, nincs kedved eljönni rá? - kérdezi.
- Őszintén? - bólint. - Semmi kedvem, de ha itthon ülnék arra várva, hogy Norah válaszoljon a kérdésre, akkor bediliznék. Különben is már hiányzott egy kis buli, amin elfelejthetem a gondjaim.
- Ha ez megnyugtat, Ed is meg van hívva, ha sikerül rávennie Norah-t, hogy eljöjjenek, ők is ott lesznek.
- Nem tudom, Louis. - sóhajtom. - Ad meg a címeteket és lehet, hogy benézek később.
- Örülnék, ha benéznél. - vigyorog rám.
***
Nem öltöztem ki, pedig megtehettem volna, de nem éreztem szükségét. Végül csak úgy döntöttem, hogy benézek a buliba. Kicsit furán éreztem magam, mivel szinte biztos voltam benne, hogy Norah nem lesz itt, én pedig eljöttem nélküle. Igaz, hogy a fiúkkal nem vagyok jóba, még ha Louis-al kicsit jobb is lett a kapcsolatom, de attól még nem leszünk puszi pajtások ilyen hamar. A bizalmam és barátságom ki kell érdemelni és őket elnézve ez nagyon nem lesz egyszerű.
- Sajnálom. - szólaltam meg, mikor valakinek nekimentem. Az egész ház teli volt emberekkel, egyet nem lehetett lépni, hogy ne ütközz bele valakibe.
- Hát mégis rávette, hogy elgyere. - mosolygott rám Liam.
- Csak nem hagyok ki egy bulit. - vonom meg a vállam. - Ki tudja mikor lesz újra alkalmam bulizni.
- A turnén minden egyes nap bulizni fogunk. - nevet fel.
- Honnan veszed, hogy veletek megyek? - vonom fel a szemöldököm, majd elfogadom a poharat, amit átnyújtott. - Kösz.
- Louis biztos benne, hogy ott leszel te is és Norah is. - vonja meg a vállát. - És szerintem az, hogy eljöttél a bulinkra azt jelenti, hogy már nem utálsz minket annyira.
- Tévedni emberi dolog. - mosolygok rá. - Nem biztos, hogy valaha is képes leszek bírni titeket.
- Majd meglátjuk, mi lesz mikor velünk töltöttél pár napot. - vigyorog.
Ahhoz képest, hogy olyan emberekkel beszélek, akiket nem is bírok igazán, nagyon jól érzem magam. De azért mindig körbenézek hátha megtalálom Norah-t, de mikor látok egy lányt, aki hasonlít rá, sosem ő az amikor megfordul. Lehet, hogy itt van, de az is lehet, hogy nincs... Igazából nem csodálkoznék, hogyha nem venném őt észre ebben a hatalmas tömegben, meg a pia hatása alatt.
- Hát itt vagy. - ugrik elém Louis. - Már mindenhol kerestelek. - mosolyog. - A saját szememmel kellett látnom, hogy Liam igazat mondott.
- Igen, itt vagyok. - vigyorgok. - Miért vagy olyan biztos benne, hogy veletek tartok a turnéra? - kérdem, mire a vigyora nagyobb lesz. - Tudod mit, inkább ne is válaszolj. - állítom meg. - Gyere táncolni. - fogom meg a kezét és húzom a tömeg közé.
Saját magam is meglepem a viselkedésemmel, de a pia mindig ilyen hatással van rám. Sosem nézem, hogy kivel beszélek vagy táncolok éppen, csak az a lényeg, hogy jól érezzem magam. Louis először kíváncsian bámul, majd megvonja a vállát és elkapja a derekam, majd táncolni kezd. A kezem szép lassan vezetem fel a vállára.
- Felszabadultabb vagy. - suttogja a fülembe. - Ez az éned sokkal jobban tetszik.
- Akkor élvezd, amíg csak lehet. - kuncogok. - Nem fog sokáig tartani... - teszem hozzá.
- Akkor mielőbb le kell téged ismét itatnunk. - vigyorog.
Miután már mindketten kifáradtunk, Louis megfogta a kezem, majd egy kanapéhoz vezetett, ahol mindenki ücsörgött. Niall és Zayn, nagyon jól érezte magát, ahogy elnéztem őket, Liam pedig próbálta kiszedni Harry-ből, hogy miért duzzog. Igen, duzzogott, amiről egyből arra a következtetésre jutottam, hogy Norah itt van. Bár fogalmam sincs, hogy miért pont ez jutott eszembe, hiszen Harry-nek bármi baja lehet, nem kell, ahhoz itt lennie Norah-nak.
- Mi bajod van? - vágódik le mellé Louis.
- Én is ezt próbálom belőle kiszedni pár perce. - sóhajtja Liam. - De semmit sem mond.
- Miért nem lehet felfogni, hogy semmi bajom. - csattan fel Harry.
- Mert ismerünk és tudjuk mikor van valami bajod. - morogja Louis. - Szóval kivele. Mi bajod?
- Ő. - mutat az ujjával a tömegbe.
- Sajnálom. - szólaltam meg, mikor valakinek nekimentem. Az egész ház teli volt emberekkel, egyet nem lehetett lépni, hogy ne ütközz bele valakibe.
- Hát mégis rávette, hogy elgyere. - mosolygott rám Liam.
- Csak nem hagyok ki egy bulit. - vonom meg a vállam. - Ki tudja mikor lesz újra alkalmam bulizni.
- A turnén minden egyes nap bulizni fogunk. - nevet fel.
- Honnan veszed, hogy veletek megyek? - vonom fel a szemöldököm, majd elfogadom a poharat, amit átnyújtott. - Kösz.
- Louis biztos benne, hogy ott leszel te is és Norah is. - vonja meg a vállát. - És szerintem az, hogy eljöttél a bulinkra azt jelenti, hogy már nem utálsz minket annyira.
- Tévedni emberi dolog. - mosolygok rá. - Nem biztos, hogy valaha is képes leszek bírni titeket.
- Majd meglátjuk, mi lesz mikor velünk töltöttél pár napot. - vigyorog.
Ahhoz képest, hogy olyan emberekkel beszélek, akiket nem is bírok igazán, nagyon jól érzem magam. De azért mindig körbenézek hátha megtalálom Norah-t, de mikor látok egy lányt, aki hasonlít rá, sosem ő az amikor megfordul. Lehet, hogy itt van, de az is lehet, hogy nincs... Igazából nem csodálkoznék, hogyha nem venném őt észre ebben a hatalmas tömegben, meg a pia hatása alatt.
- Hát itt vagy. - ugrik elém Louis. - Már mindenhol kerestelek. - mosolyog. - A saját szememmel kellett látnom, hogy Liam igazat mondott.
- Igen, itt vagyok. - vigyorgok. - Miért vagy olyan biztos benne, hogy veletek tartok a turnéra? - kérdem, mire a vigyora nagyobb lesz. - Tudod mit, inkább ne is válaszolj. - állítom meg. - Gyere táncolni. - fogom meg a kezét és húzom a tömeg közé.
Saját magam is meglepem a viselkedésemmel, de a pia mindig ilyen hatással van rám. Sosem nézem, hogy kivel beszélek vagy táncolok éppen, csak az a lényeg, hogy jól érezzem magam. Louis először kíváncsian bámul, majd megvonja a vállát és elkapja a derekam, majd táncolni kezd. A kezem szép lassan vezetem fel a vállára.
- Felszabadultabb vagy. - suttogja a fülembe. - Ez az éned sokkal jobban tetszik.
- Akkor élvezd, amíg csak lehet. - kuncogok. - Nem fog sokáig tartani... - teszem hozzá.
- Akkor mielőbb le kell téged ismét itatnunk. - vigyorog.
Miután már mindketten kifáradtunk, Louis megfogta a kezem, majd egy kanapéhoz vezetett, ahol mindenki ücsörgött. Niall és Zayn, nagyon jól érezte magát, ahogy elnéztem őket, Liam pedig próbálta kiszedni Harry-ből, hogy miért duzzog. Igen, duzzogott, amiről egyből arra a következtetésre jutottam, hogy Norah itt van. Bár fogalmam sincs, hogy miért pont ez jutott eszembe, hiszen Harry-nek bármi baja lehet, nem kell, ahhoz itt lennie Norah-nak.
- Mi bajod van? - vágódik le mellé Louis.
- Én is ezt próbálom belőle kiszedni pár perce. - sóhajtja Liam. - De semmit sem mond.
- Miért nem lehet felfogni, hogy semmi bajom. - csattan fel Harry.
- Mert ismerünk és tudjuk mikor van valami bajod. - morogja Louis. - Szóval kivele. Mi bajod?
- Ő. - mutat az ujjával a tömegbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése