2014. március 11., kedd

7.rész Miért mindig Ők ?

Sziasztok!
Meg is hoztuk nektek a következő részt. 
Nagyon köszönjük az előző részhez érkezett komit és pipákat.
Reméljük ez a rész is el nyeri majd a tetszéseteket.
Várjuk a véleményeiteket!

Jó olvasást!
Ölel és Puszil Benneteket Amelia & Evelyne




 Norah

Reggel szokás szerint Mel ébresztésére keltem fel, ami soha nem lesz kellemes. Gyorsan el hadarta, hogy öltözzek fel, mert lent vár a reggeli. Nyögve szálltam ki az ágyból és indultam a fürdőbe. Egy gyors zuhany után, kerestem valami megfelelő ruhát a mai napra. Választásom egy fekete csőnadrágra és egy kék pólóra eset, elő kerestem a fekete kötött pulcsimat és azt is fel vettem, hisz ma hűvösebb idő van. Fel tettem a szokott  alap sminkemet és a hajamat egy kontyba kötöttem össze, a fejem tetején. Miután késznek nyilvánítottam magamat, lábaimat a kedvenc fehér magas sarkumba bújtattam és indultam is le, ahol a családom és a reggeli vár. Anya meglepetten vette tudomásul, hogy Mel reggelit készített. Beszélgettünk, ami nagyon meglepet, hogy a fiúk ebből most kimaradtak. Nem mondom azt, hogy bánom, sőt örülök neki. Nem kell, hogy mindig minden róluk szóljon. Jót beszélgettünk, végül el döntöttük, hogy ma csajos napot tartunk Luxal. Reggeli után anya fel ajánlotta, hogy Ő majd el pakol, így mi fel mehettünk játszani, a kicsi szobájába. Luxal a kezemben indultam meg az emeletre, majd a szobája szőnyegére raktam. Melissán érzem, hogy valamit el titkol, más a test tartása és a viselkedése is egy kicsit.
- Lux, édesem. Mivel szeretnél játszani ? - simítom meg a haját.
- Baba. - szólalt meg azon az édes hangján.
- Hozd ide, amelyiket szeretnéd. - szólaltam meg ismét és egy puszit nyomtam a hajába. Esélyt látok arra, hogy Mel-el beszéljek.
- Mi történt, hogy reggel olyan korán fel keltél ? - ültem le a szőnyegre, míg a hátamat a kis kanapénak döntöttem.
- Csupán nem tudtam aludni, így gondoltam hasznossá teszem magam. - nézte Luxot, aki a babákat válogatta. Lassan ült le mellém, szemét nem le véve a kicsiről.
- Bárcsak otthon is, ezt csinálnád. - sóhajtottam.
- Héj! - háborodott föl. - Mi bajod a tengerparti reggelivel ?
- Az ég világon semmi, de lássuk be, ott nem nagyon remekelsz. - nevettem el magam. - Inkább megyünk el reggelizni, minthogy Te készítsz. - folytattam.
- Norah. - szólt rám.
- Jó - jó befejeztem. - tettem magam elé a kezeimet, védekezés kép. - Valami történt míg Én aludtam ? - vettem el a kishúgomtól az egyik baba ruhát.
- Nem. - remegett meg a hangja, el árulta magát. Mindig meg remeg a hangja, ha hazudik.Mit titkolhat előlem ? Soha nem szokott semmit el titkolni. Bízom benne, hogy el fogja mondani, de azt érzem, hogy rá kell kérdeznem.
- Nem titkolsz semmit előlem, ugye ? - húzom össze a szemeimet.
- Miért titkolnék ? - néz értetlenül, miközben tekintetét rám vezeti. - Soha nem szoktam, mindent el mondok. - tette még hozzá.
- Ne haragudj, csak volt egy ilyen érzésem. - szabadkoztam.
- Semmi gond. - legyintet mosolyogva. - Nekem is szokott. Emlékszel arra, amikor a múltkor a parton azt hittem, hogy figyelnek, pontosabban valaki, folyamatosan téged ? - kérdezte, miközben Luxhoz fordult, aki lelkesen motyogott valamit, közben pedig a babákat mutogatta.
- Persze. Mire célzol ?
- Arra, hogy Te nem tudod ki volt az?
- Nem. Igazából, nem emlékszem már arra, hisz ha a tenger partra megyünk, minden pasi megfordul utánunk. - kuncogtam.
- Tudom, de akkor is. Figyelj segítek...
- Várj, Te jobban láttad ? Jobban megnézted ? - szakítottam félbe.
- Igen, mert pont akkor adtam vissza a labdát a fiúknak és ott sétáltam el mellette. - adta meg a kérdésemre a választ. Azóta sem valami kényelmes a lábamnak, de ha a parton vagy történhetnek kisebb balesetek.
- Szóval ? - kérdeztem, miközben oda adtam Luxnak egy Barbi babát, aminek most cseréltem le a ruháját.
- Barna göndör fürtök, zöld szemek, izmos has, tele tetkókkal. - mondta, nekem pedig azonnal be ugrott. Hogy az a .... A méreg csak úgy szét áradt a testemben. Az a kis nyomorult énekes palánta. Elég sokszor szerepelt a hírekben, hogy ott van, de hogy engem stillöljön, ez már pofátlanság. Kémkedik utánunk ? - suhan át a gondolat a fejemben. Esküszöm, ha meglátom, jól el fogom látni a baját.
- Ezt miért nem mondtad eddig ? - találom meg a hangomat.
- Mert nem akartam, hogy ilyen legyél. Nem akartam, hogy ideges legyél. Haragszol ?
- Rád nem. - ölelem magamhoz. Egy ideig szótlanul játszottunk Luxal, aki csak úgy hozta a babáit és ismertette meg velünk. Megcsináltuk a babák haját, fel is öltöztettük őket. Húgi tartott egy kisebb divatbemutatót is, fogalmam sincs, hogy honnan tudja, mi mi után jön, de ügyes. Aztán beugrott, tavaly látogattam meg minket, mikor egy kisebb próba kollekciót kellett terveznünk. Egy idő után jobb mókának tűnt, Lux Baby haját meg csinálni, aki persze meg is engedte. Csináltunk róla egy képet, majd egy közöset is végül, mehettek a közösségi oldalakra, pillanatokon belül jöttek is a hozzá szólások. Egy pár barátom hozzászólására válaszoltam, a többire pedig majd később. Mel rá vetette magát Luxra, persze nem szó szerint. Csikizni kezdte, Lux pedig hangosan nevetni és sikítani kezdet. Nevetnem kellett rajtuk, annyira viccesek voltak, el dőltek a szőnyegen.
- Szegényt miért kell kínoznotok ? - szólalt meg egy hang a hátunk mögött. Azonnal fel ismertem és legszívesebben most azonnal lekevernék neki egy pofont, de Lux miatt nem teszem.
- Miért kell bele szólnotok ? - szólal meg gúnyosan Mel.
- Egyébként meg, miért vagytok itt és kiengedett be ? - szólalok meg ezúttal Én.
- Nem hagyhatjuk, hogy kínozzátok, szegényt. - mutat Luxra, Louis.
- Egyébként mi mással jutottunk volna be, ha nem ezzel ? - lóbálja meg a kulcsot a Göndör hülye.
- Az meg honnan van nektek ?
- Loutól kaptuk. - vontak vállat.
- Miért kaptatok Ti Tőle kulcsot ? - kezdek egyre idegesebb lenni, de ami még furcsább az ahogy Mel viselkedik. Mi lesz a tervel amit megbeszéltünk ? Ha már velük kell lennünk a turné alatt, akkor készítsük ki Őket, szórakozzunk egy jót. Minden nyáron el követtünk pár hülyeséget, amikre nevetve gondolunk vissza.
- Hogy használjuk ? - jött közelebb a Göndörke.
- Hogy nektek mennyi eszetek van. - csóválom meg a fejem, miközben fel álltam.
- Megzavartunk valamit ? - kérdezte ez úttal Louis.
- Igen. - állt fel Mel is. - Épp játszottunk, szóval akár távozhatnátok is. - folytatta.
- Harry bácsi. - szaladt oda hozzá a húgom. A göndörke le hajolt, majd a karjaiba zárta. Komolyan kezdem azt hinni, hogy egyke vagyok, vér szerint.  A húgom jobban szereti Őket, mint engem. Jobban mondva jobban szereti Harryt, mint engem, aki most haza jött hozzá. Ezért vállalta a turnét és ezeket a majmokat is, még is ez a hála érte. Éreztem ahogy gombóc keletkezik a torkomban. Ennyire még soha senkit nem utáltam, mint Őt vagy a banda többi tagjait. Bár, ha egy nevet kellett volna mondanom, kit utálok a legjobban, akkor rögtön rá vágnám a következő nevet Harold Edward Styles.
- Látom már sokkal jobb kedvedben vagy, mint reggel. - szegezte Louis a mondatát Melnek.
- Ezt hogy érti ? - fordultam a fogadott testvérem felé.
- Csak nem el felejtetted meg említeni neki, hogy reggel össze futottunk. - mosolygott Louis, miközben tekintete kettőnk között cikázott.
- Miről beszél ? - intéztem egy újabb kérdést Melissának.
- Semmiről..- dadogott.
- Hazudsz. - vádoltam meg. Nem a legjobb tettünk, hogy a fiúk előtt vesszünk össze, főleg úgy ha ez is a tervük.
- Louis reggel úgy gondolta, hogy be ugrik. - sóhajt fel adóan.
- Miért ? - jött az újabb kérdésem, míg a torkomban levő gombóc egyre csak nőtt.
- Mert látni szerettem volna ezt a tündéri kislányt. - nézet Luxra.
- Miért kell ezt a napunkat is el rontanotok ? Mel miért nem tudtad el mondani ? Miért ? - hangom el fullóban volt. Úgy éreztem, ha nem tűnök el innen rögtön, akkor el gyengülök. Ők nem láthatnak engem meg törten csak erősnek. Nem értem ezt az egészet, annyira össze zavartak. Louis itt volt a reggel, ezt titkolta el Mel, rá kérdeztem, de Ő hazudott. Aztán már ketten jelennek meg itt, ráadásul kulcsuk is van.
- Tudjátok mit ? Nem érdekel a választotok . - kerültem ki a két fiút, majd a folyosóra érve gyorsítottam a lépteimen.
- Norah. - szólt utánam valaki, de már késő volt. A szobám ajtaja, hangos ajtó csapódással jelezte meg érkezésemet. Egy pillanat alatt fordítottam el a kulcsot, hogy még véletlenül se tudjanak utánam bejönni. Levetődtem az ágyra, majd a kedvenc plüssömet szorítottam magamhoz. Nem akartam sírni, az nem az én műfajom, de amikor a saját legjobb barátnőm a szemembe hazudik ennyit meg engedhetek. Utat engedtem az első könnycseppeknek. Soha nem sírtam egy fiú miatt sem, most viszont a barátnőm miatt igen. Meg fogadtuk nincs titok, nem veszünk össze egy pasi miatt sem. Ezt most Ő meg szegte, így nem kicsit csökkent a szemembe. Harryt és Louist csak leteremtettem volna, utána anyát, de hogy ezt is meg tudtam ez volt a kisebb bajom. Hasamra fordultam és mélyeket lélegeztem, próbáltam nem vörösre kisírni a szemeimet, ami jelenleg lehetetlen volt.
Telefonom hangos pittyegésbe kezdet, mi szerint Sms-m érkezett. Nem volt erőm most rögtön meg nyitni azt, így hagytam.

2 megjegyzés:

  1. Lányok!:D
    Jújjúj! Problémák, problémák! Kíváncsi vagyok mivel engeszteli ki Melissa Norah-t. És a fiúk...jajjaj! Várjuk a folytatást,
    Rose King

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!
    Meglepi nálam ;) http://behalozva-lm-1d-fanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés